Deadline: A fiú képben marad

Sziasztok! Ahogy azt észrevettétek, az oldalon már egy ideje nem volt bejegyzés, ennek pedig az oka egyszerű: Timothée úgy eltűnt a nyilvánosság elől, hogy egyszerűen nem jelent meg semmi érdemleges hír róla, mindössze a galériát bővítgettem néha Beautiful Boy jelenetképekkel, ezeket meg is tudjátok tekinteni ide kattintva. Az eltűnése annak tudható be, hogy továbbra is Bostonban tartózkodik a Little Women forgatásai miatt. Múltkor már említettem, hogy az iMDB állításai szerint a forgatásokat már befejezték, de ez a hír hamisnak bizonyult, hiszen a színész néhány órával ezelőtt posztolt egy videót a színfalak mögül az Instagram történetébe. Ma azonban végre megtört a jég, ugyanis a Deadline riportere, Joe Utichi, készített vele egy interjút korábban a legújabb Awards Line számukba. Ehhez társul még egy fotósorozat is, amelyet Gabriel Goldberg készített. Az igen csak tartalmas beszélgetés már felkerült az internetre, én pedig röviden össze is foglaltam nektek a nyilatkozatokat. A magazin oldalait, illetve a fotókat a galériában elérhetitek! Gia Noortas producer az Instagram profilján közölte velünk, hogy hamarosan közzétételre kerül az az interjú is, ami még november 17-én készült Los Angelesben a Museum of Tolerance-ben. Amint publikálják, mindenképp elhozzuk nektek!

DtECb7sXQAESST5.jpg DtECvj6XcAEWwZt.jpg DtECb7vWwAAqthm.jpg DtECb7sWoAYxKJ7.jpg

Timothée a színészetről: “Nem vagyok ebben szakértő és nem akarok hetykének tűnni. Olyan szerepeket szeretnék kapni, amelyek során kibújhatok a bőrömből. Fontos, hogy ne azt érezzék az emberek, miközben nézik a filmet, hogy valaki mennyit dolgozott rajta, hanem érezzék a történet fontosságát, vagy azt, hogy milyen hiteles, és ez nem azt jelenti, hogy azonnal tudni kell azonosulni vele.”

A Little Women-ről és a The King-ről: “Olyan jó egy olyan filmen dolgozni, ami által tanulhatok az adott korszak szokásairól. Kihívásokkal jár, összefoglalja a benne rejlő őrültséget is. ”

A LaGuardia művészeti iskolában töltött idejéről: “Kissé féltem attól, hogy milyen lesz. Azt hittem, hogy osztálytermekben fogunk tanulni a drámáról. Sokkal több tapasztalatot szerezhettem. Egyfajta tiszteletet érzek amiatt, hogy az emberek milyen sokáig csinálták ezt színházakban.”

A színházról: “Ha cinikusabban nézzük, elmondhatjuk, hogy az emberek már kevesebb figyelmet szentelnek erre. Sokkal jobban kedveznek neked a kritikusok [ha rövidebb a darab], mert az emberek gyorsabban kijöhetnek.”

A szerepéről: “A függőségnek nincs arca. Ez nem egy híd, amin át kell jutnom ahhoz, hogy megértsem, amit játszom. Ez egy betegség. Ne a drogfüggők sztereotípiáját játsszd el, hanem egy embert, aki drogfüggő.”

A Beautiful Boy-ról: “Nem magasztalja fel a droghasználatot. Úgy mutatja be a témát, hogy teljes mértékben a tragédiára támaszkodik, szinte már fel vagy készülve rá. Vagy fordítva, az ünneplésre, a pozitív oldalára, a tragikusan király oldalára összpontosít. Remélhetőleg ez az őszinte bemutatása. A téma már magában kemény, de úgy akarjuk visszaadni, hogy mindenki tisztán lássa, a használata a kib*szottul ijesztő, és az is, hogy mennyire félelmetes józannak lenni. Milyen lehet az, hogy a szíved egy helyen van, az eszed egy másikon, a kezeid pedig valami teljesen mást csinálnak? Arról szól, hogy miként töri meg ez az embert. És hogyan menthető meg az mégis.”

A film fontosságáról: “Érzem a nyomást, mert nagyon szeretném ha látnák a Beautiful Boy-. Nagyon fontos, nem csak az amerikaiaknak, hanem minden korombelinek. Keresztülmegyünk ezen, és a legnehezebb benne az, hgy megbeszéljünk egy olyan témát, ami sok család számára lesújtó és szörnyű. De úgy gondolom, hogy ez a művészet és a filmek fontossága.”

Arról, hogy a rendezők valami fontosat szeretnének bemutatni: “Tudom, hogy Greta Gerwig is így érez a Little Womennel kapcsolatban. Luca nyolc évig harcolt a Call Me By Your Name-ért. A Beautiful Boy tíz évbe telt. Denis úgy beszél a Dune-ről, mintha az lenne a gyerekkori szerelme. Úgy gondolom, hogy főleg a mai világban fontos, hogy ne az elvárásoknak próbáljunk megfelelni, hanem olyan emberekkel alkossunk, akik szívből csinálják.”

A kollégáiról: “Nagyon hálás vagyok elsősorban Armie Hammernek, most pedig Steve Carellnek, olyan emberekkel dolgozhattam, akiknek jó szándékai voltak.”

A Little Women munkálatairól: “Épp arról beszéltem Gretával és Saoirse-el, hogy sosem voltam még olyan forgatáson, ahol az első hét nem arról szólt, hogy mindenkivel kapcsolatot alakítsunk ki. Azt hiszem, hogy amit a Lady Birdnél elkezdtünk, az nagyjából abban a ritmusban folytatódott, ami nagyszerű. Fura, hogy mennyi időt töltöttünk együtt tavaly. Mikor elvégzed a sulit és elkezdesz dolgozni a barátaiddal, úgy érzed, mintha ugyanazt a nyelvet beszélnétek. Fura, hogy ugyanezt érzem ennél a filmnél is. De nagyon jó, hogy ismét belemerülhetek Greta és Saoirse kreativitásába.
Minden egyes munkánál annyi mindent tanulhatsz, nem csak a szerepből, vagy abból, amit muszáj megjegyezned, hanem arról, hogy hol is vagy a világban. Az lehet télen Pittsburgben, vagy nyáron Budapesten.”

A Little Women könyvről: “Sokan nem voltak tisztában a fontosságával, és, hogy mekkora hatása volt. Azt állítják, hogy Laurie megalkotása során Louisa May Alcott-ot a férfi barátai inspirálták – én úgy gondolom, hogy van bizonyíték arra, hogy csak egy ember volt, de sokan félreértették.”