Variety – Actors on Actors

Timothée Chalamet hirtelen felbukkanása a tavalyi Oscar-szezonban egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Hirtelen, a tehetséges fiatal sztár megjelent, talán azért, hogy példát mutasson egy új generációnyi férfinak. A 2017-es bemutatkozásait a Call Me By Your Name és Lady Bird filmekben a Beautiful Boy követte, egy családi történez, amiben a 22 éves Chalamet egy önfejű drogfüggőként látható, aki epedezik a családi szeretet iránt, de közben vissza is utasítja azt.

Ezzel ellentétben Emma Stone 30 éves létére már igazi veterán a filmvilágban. Miután bemutatkozott az Easy A és a The Help filmekkel, majd az Oscar-jelölt szerepével a Birdmanben és a La La Land-ért kapott díjával, a generációjának a példaképévé vált. Az idei év The Favourite-jében, Stone egy törekvő udvaroncot alakít, aki vágyik Anne királynő figyelmére, hatalmas elkötelezettséget mutat, ami épp annyira tekinthető erénynek, mint Chalamet megérintő sebezhetősége. A páros talán Hollywood jövőjét képviseli.

VarietuCover.jpg Variety1.jpg

Timothée: Nem olyan nagy a korkülönbség, de tényleg a filmjeiden nőttem fel.
Emma: Annyira öreg vagyok.
Timothée: Sosem láttam a The New Partridge Family-t, az micsoda? Az az első nagy durranásod?
Emma: Az egyfajta valóságshow volt, aminek elmentem a meghallgatására, amikor 15 éves voltam. Három hónapig voltam Los Angelesben és nagyon sok meghallgatásra jártam, de egyetlen szerepet se kaptam meg.
Timothée: Valamelyik Oakwood lakásban szálltál meg?
Emma: Nem, a Park La Brea-ban. Éltél már valaha az Oakwood-ban?
Timothée: Nem, de van róla egy dokumentumfilm és borzalmas. Arra késztet, hogy elmenekülj ebből az iparágból. Megkaptad végül az állást?
Emma: Igen. Laurie Partridge szerepét kaptam meg. Egy epizódot forgattunk le, aztán végül nem rendelték be a sorozatot.
Timothée: Szóval akkor nem is jelent meg sehol az a felvétel?
Emma: De, fent van valahol. Bárcsak láttad volna.
Timothée: És milyen volt az Őrült, dilis szerelem?
Emma: Egyszerűen imádtam azt a forgatókönyvet, de olyan nagy nyomást helyeztem magamra – 20 éves voltam, és amikor forgattunk, teljesen meg voltam őrülve amiatt, hogy ez az egész rosszul sül majd el. Úgy éreztem, hogy jónak kell lennie, és ez volt az első alkalom, hogy csak magamra számíthattam ebben az egészben.
Timothée: És mikor megláttad?
Emma: Akkor nem néztem meg. Te meg tudod nézni a saját munkádat? Mert most már én igen.
Timothée: Amikor leforgattam az Interstellar-t, 12 alkalommal néztem meg a mozikban és IMAX-ben.
Emma: Csak azért tetted, hogy megértsd? Próbáltad megfejteni a kódot.
Timothée: Teljesen elfelejtettem a végét. Ami azt illeti, Christopher Nolan tartott egy IMAX vetítést a Lincoln Square-ben és csak néhány embert hívott meg a szereplúk közül, ami hihetetlen. Egy hatalmas IMAX színház volt, és nem volt más ott, csak én, Anne Hathaway, Jessica Chastain és John Lithgow. És akkor még egyáltalán nem volt karrierem, szóval kissé csalónak éreztem magam. Aztán megnéztem és imádtam, de amikor hazamentem édesapámhoz, egy órán keresztül sírtam.
Emma: Miért?
Timothée: Mert akkor jöttem rá, hogy mennyi szerepem volt.
Emma: Na ne!
Timothée: Nem is vágtak ki semmit.
Emma: Olyan hatalmasnak tűnt, amikor forgattad.
Timothée: Pontosan. Van egy monológom az űrben, az McConaughey legbrilliánsabb része a filmben, amikor nézi azokat a felvételeket és csak sír. És az egész dolog körülötte forog, ez így helyes, mert az a pillanat róla szól, de ott voltam a moziban és úgy voltam vele, hogy…
Emma: …ezek nagyszerű dolgok.
Timothée: Igen, aztán akkorát üt, mint egy szemcsés képernyő.
Emma: Nyilván az elmúlt néhány év igen csak izgalmas volt a számodra, de miközben nézted a filmeket, amikben szerepeltél, éreztél csüggedtséget?
Timothée: Nem, nem csüggedtség volt, és egy részem azt akarja mondani, hogy csak hálát éreztem, hogy ezeken dolgozhattam. Mert színészek között nőttem fel New Yorkban és tudom, hogy milyen megtisztelő az, ha tudod támogatni önmagad. És mégis, amikor láttam az Interstellar-t, amit a kedvenc rendezőm készített, és amiben McConaughey annyira odatette, én pedig benne szerepeltem, volt egy olyan érzésem, hogy közeledem. Annyi dologra vállalkoztam, meghallgattak a Spider-Man-re, és nem kaptam meg, aztán egy Tim Burton filmre is, ezek nem jöttek össze.
Emma: Tim Burton óriási. Istenem, amikor voltam az Alice Csodaországban meghallgatásán, és nem kaptam meg a szerepet egy Tim Burton filmben, lesújtó volt. Ez egy nagyon bensőséges beszélgetés; dolgozni ezeken fantasztikus, teljesen igazad van.
Timothée: Én a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei meghallgatásán voltam. Aztán ironikusan a független filmekben való szereplés segített nekem abban, hogy ne legyek cinikus és inspiráljon az, ahol jelenleg tartok. Az emberek szeretnék ugyanúgy látni a dolgokat – szeretnék, ha úgy lennének leforgatva a filmek, hogy ne érződjön a hollywoodi ragyogás, hanem hiteles legyen. Én ezt gondolom. Na és te?
Emma: Abszolút nem értek egyet veled. Teljesen máshogy vélekedünk, de mindegy, rendben van. Csak viccelek – teljesen igazad van. Ez egy nagyon izgalmas időszak. Sok változás történik.
Timothée: Úgy éreztem, hogy a The Favourite kissé más volt, mint amit eddig láthattunk tőled. Láttam egy interjút, amiben azt mondtad, hogy tudatosan döntöttél egy meztelen jelenet mellett, mert úgy érezted, hogy az hű a forgatókönyvhöz.
Emma: Komolyan mondom, hogy mióta dolgozom – nagyjából 12 vagy 13 éve – soha nem hoztam meg ilyen döntést csak azért, mert úgy voltam vele, hogy “Ezt most muszáj megcsinálnom.” Most próbálom összekombinálni a forgatókönyv mindhárom elemét, a karaktert és a rendezőt is. De közben meg vagy az van, hogy ölni tudnék azért, hogy azzal a rendezővel dolgozzam, vagy a forgatókönyv fantasztikus, vagy a karakter. Ez mindig is erről szólt, nem arról, hogy ennek most ütős filmnek kell lennie, vagy meg kell mutatnom a cicijeim, vagy bármi. Mesélned kell nekem a Beautiful Boy-ról.
Timothée: Rendben.
Emma: Mindig annyira élettel teli és őszinte vagy, és látni téged ennyi fájdalmat átélni, szőrnyű volt. Milyen volt a számodra?
Timothée: Hogy milyen volt? Nagyon nehéz. Átélni azokat a jeleneteket, amikben könyörögsz édesapádnak, hogy hazamehess, ő pedig nemet mond. Ennél rosszabb érzést el sem tudnék képzelni: “Akkora káosz van most az életünkben, hogy többé nem engedhetjük meg, hogy velünk lakj.”
Emma: Amit átéltél a karakter bőrében, aki tudtom szerint valós, bámulatos volt. Miket kellett ehhez teljesíts?
Timothée: Felix, a rendező először is azt akarta, hogy lefogyjak.
Emma: Hogy voltál erre képes?
Timothée: Tudom.
Emma: Mit csináltál?
Timothée: Arra gondoltam, hogy “nincs jobb biznisz a showbiznisznél”. 7 kilót kellett volna fogynom, aztán 10 lett belőle. Alaposan kiadagoltam az ételt. Láttad már a Snowpiercer-t?
Emma: Igen.
Timothée: Az egész a proteinen múlik.
Emma: Nem! A Soylent-en, vagy valami.
Timothée: Úgy érzed, hogy sokat dolgoztál, mikor fiatal voltál? Talán ez egy fura kérdés.
Emma: Azt hiszem szerencsés voltam, mert amikor az első filmem forgattam, akkor töltöttem be nagyjából a 18 évet és akkor kezdődött minden. Te hogyan érzel ezzel a korszakoddal kapcsolatban? Gondolom nem tudod, mert még nem vagy sokkal idősebb.
Timothée: Igaz.
Emma: Az Easy A akkor jött ki, amikor 21 éves voltam, a Spider-Man pedig akkor, amikor 22 voltam. Abban az időszakban nem értettem, hogy mit jelent ismertté válni. Ez volt a legnehezebb része az egésznek, de ennek ellenére nagyon hálás vagyok. Te hogy érzel a változással kapcsolatban?
Timothée: Hogy őszinte legyek, nem annyira hatalmas vagy drámai. Az emberek láttak engem, de nem volt nagy őrület az egész. Akkora büszkeséggel tölt el a Call Me By Your Name és a Lady Bird, pedig kis költségvetésűek. Elmentem a Spider-Man és még más filmek meghallgatására és nem kaptam meg a szerepeket. Ezek azok a tipikus utána-híres-leszel filmek. A Call Me By Your Name és a Lady Bird nem ilyenek voltak. Ezek inkább művészibb filmek. Azt hiszem ez segít, mikor megállítanak, hogy az egész a filmekről szól.