The Graham Norton Show és párizsi megjelenések

A korábbi bejegyzésemben már beszámoltam nektek arról, hogy milyen mozgalmas napjai voltak Timothée-nak, de ezek még utána tovább folytatódtak, így most egy újabb adag képet és videót hoztam el nektek. Kedvencünk január 17-én a Graham Norton Show vendége volt Londonban, amelyről már akkor hoztam is fotókat, azonban a backstageből most előkerült egy új kép, amelyen a The 1975 énekesével, Matt Healy-vel láthatjuk. Ezen kívül YouTube-ra végre felkerült néhány részlet is az adásból, összesen négy. Az elsőben kicsit visszaemlékeztek azokra az időkre, amikor Timmy még a LaGuardia művészeti iskolába járt, és az egyik órára egy rapzenét készített az egyik tanárának, amire sajnos nem kapott túl jó jegyet, ám a Statistics igazán felkapott lett a rajongók körében, és az ilyen műsorok keretein belül is gyakran szóba kerül. A második videóban a Call Me By Your Name sikeréről beszéltek, illetve arról, hogy milyen volt legelőször megcsókolni Armie Hammer-t. Timothée azt is elmondta, hogy mennyire szeret filmekben szerepelni, és persze nézni is őket. A másik két videót pedig ide és ide kattintva nézhetitek meg, ezekben a többi vendéggel beszélnek főként, de a kedvencünk is feltűnik bennük.


A londoni kiruccanás után másnap ismét Párizsba tért vissza, ugyanis február elején lesz a Beautiful Boy francia premierje, ezért már ott is elkezdte népszerűsíteni a filmet. Először is a Quotidien műsor vendége volt, ahonnan elő is került egy félórás felvétel, sajnos Timothée végig franciául beszél benne, de lent elolvashattok néhány információt, ami az interjú során kiderült. A backstageben még készítettek róla egy fotósorozatot is, melynek az egyik darabját már megtekinthetitek a galériában. Az este folyamán még elment az egyik színházba is, ahol sor került egy privát vetítésre, illetve egy kérdezz-felelekre is, amelyet a Metropolitan Filmexport emberei vezettek. Itt szintén minden franciául hangzott el, de valószínűleg a kérdések mind a filmhez kapcsolódtak. Az épület előtt várta a kedvencünket néhány rajongó is, akikkel persze nagyon szívesen készített közös képeket is.

A párizsi divathétről: Timothée részt vett a Louis Vuitton bemutatón, Frank Ocean mellett ült, illetve a backstageben találkozott Virgil Abloh-val is. Elmondása szerint nagy rajongója a divattervezőnek, főleg, hogy olyan előadókkal is együtt dolgozik, mint Kid Cudi, aki a színész egyik példaképe. Timothée imádja az összes ruhát a divatháztól.

A Golden Globes-os megjelenéséről: Timothée szettjét Virgil Abloh tervezte és sokan beszéltek róla a hám/kantár szerűség miatt, amit viselt. Az interneten látta, hogy több ember is azt írta, hogy korábban a szexbörtönökben használtak ilyeneket, de ő ezt előtte nem tudta.

A French Dispatch-ről: Jövő hónapban Angoulême városába fog utazni a forgatások miatt. Timothée azt mondta, hogy Wes Anderson az egyik kedvenc rendezője jelenleg és csodálja a munkáját.

A Dune-ről: A színész említette, hogy miután végzett a French Dispatch munkálataival, utána kezd el a Dune-el foglalkozni. Azt mondta, hogy egy csodás sci-fi lesz majd a végeredmény.

Galéria linkek:

Megjelenések > 2019 > Január 17. – The Graham Norton Show, London (backstage)
Fotósorozatok > 2019 > 7 – Quotidien
Rajongói képek > 2019
Megjelenések > 2019 > Január 18. – Beautiful Boy vetítés, Párizs

W magazin interjú

A hónap elején említettem az egyik bejegyzésemben, hogy a W magazin idén is összeállított egy listát, amelyben kiemelték azokat a színészeket, akik a legjobb alakításokat nyújtották a legújabb filmjeikben. A 38-as listán kedvencünk a 14. helyet foglalta el. Az összes színészről készített egy fotósorozatot Tim Walker, amelyből most még kaptunk két eddig nem látott képet, ami annak köszönhető, hogy a minap a magazin oldalára kiposztolták a teljes interjút is, korábban még csak egy részletet kaptunk. A színész főként most is csak a Beautiful Boy-ról beszél, de lent ti is elolvashatjátok, illetve videó formájában is megnézhetitek!

DxHu1d-XQAAQaSt.jpg DxHu1d-XcAAbr-c.jpg DwAL1jPWwAA8I4M.jpg TW_D_18_W_BP_33_0361_ALT1-hands-final.jpg

Hogyan kaptad meg a szerepet a Beautiful Boy-ban?
Két éve volt egy meghallgatáson és akkor már tisztában voltam a könyvekkel is. Két könyvön alapszik a film, a Tweak-en és a Beautiful Boy-on. Az egyiket David Sheff írta, aki az apa, a másikat pedig Nic Sheff, a fiú, aki metamfetamin-függő. Nagyon, nagyon, nagyon sokszor voltam meghallgatáson. Először 2016 decemberében voltam, aztán januárban és februárban visszahívtak. Érdekesség: Eléggé közel állunk egymáshoz Kiernan Shopkával, együtt szerepeltünk néhány évvel ezelőtt a One & Two-ban és a családja mindig is nagyon kedves volt velem. Nem ismertem túl sok embert a nyugati parton, amikor először elkezdtem járni arrafelé, szóval mindig befogadtak és olyan volt, mintha a fiúk lennék. Az édesanyja vitt el az utolsó meghallgatásomra, ami Steve Carellel volt.

Ekkor találkoztál vele először?
Igen, ekkor találkoztam először Steve-el. Nem is kéne mondanom, hogy nagy rajongója vagyok a The Office-nak, az a tipikus rajongó, ami igazából a nagy rajongót jelenti. Nem akartam, hogy furán érezze magát. Van néha, hogy elszúrod a dolgokat, amikor találkozol egy híressége? Aztán végül egy tanulság lesz az egész? Aztán azt mondod, hogy “Oké, legközelebb nem így fogom csinálni.” Pont ez történt Steve-el is. Kapott tőlem egy nagy ölelést, aztán próbáltam koncentrálni a jelenetekre. Az az ironikus, hogy akkor tudta meg, hogy mekkora rajongója vagyok, amikor elkezdtük népszerűsíteni a filmet. Most már őszinte és teljesen fura lehetek ezzel kapcsolatban. Aztán ott van Amy Ryan is, aki szintén szerepelt az Office-nan. Ők voltak Michael és Holly.

Most pedig a szüleid.
Olyan, mint egy alternatív spin-off. Néha beszélgettek, én pedig csak bámultam őket, mert annyira fura volt, hogy ott van egy helyen egyszerre Michael és Holly. Azt be kell vallanom, hogy egész jó szüleim voltak az eddigi filmjeimben. És sok jó édesapám is. Michael Stulhbarg, Steve Carell, Matthew McConaughey.

Hogy tudtad meg, hogy megkaptad a szerepet?
Felhívott az ügynököm, Brian, és elég titokzatos volt. Minden más projektbe idáig csak úgy belecsöppentem, legyen szó akár a Call Me By Your Name-ről, vagy akár a Lady Bird-ről. Nem tudtuk, hogy mi lesz belőlük, mikor elkezdtük, és azt hiszem pont emiatt különbözik tőlük a Beautiful Boy, mert a forgatókönyvén 10 évet dolgoztak. Minden korombeli színész jelentkezett a szerepre, úgyhogy amikor azt kérdezed, hogy hogyan kaptam meg a szerepet, az sokat jelent a számomra. Szerencsém volt, de például nagyobb hollywoodi filmekben, például a Spider-Man-ben, nem sikerült szerepet kapnom. Ahogy azt már említettem, szerencsém volt, de voltak pillanataim, amikor azt mondtam, hogy “Hűha. Vagy hatszor voltam meghallgatáson, ez már valami.”

Nagyon hálás vagyok Felixnek, Steve Carell-nek, a Plan B-nek, akik a filmet készítették, valamint Nic és David Sheff-nek. Ez egy nagyon komoly téma, sok embert érint világszerte, Amerikában nagyon sok korombeli küzd függőséggel. És mégis tabutéma.

A 15 éves unokahúgom és az összes barátnője tanítómeseként tekint a filmre, ami egy jó dolog. Ez elég ijesztő a számukra, mert nagyon szeretnek téged.
A ijesztő szót használod, amiből nem próbálok semmi pozitív következtetést levonni, de igazából így érzek. Nagyon érdekes volt idáig ez az egész, minél többet beszélünk a filmről, annál inkább rájövök, hogy mit jelent a világ számára, és tisztában vagyok vele, hogy nem dicsőíti a drogokat.

Nagyon lehet érezni a karaktered gyötrődését.
Köszönöm, hogy ezt mondtad. Ez volt a legfontosabb számomra a felkészülés során. Meryl Steep azt mondja, hogy “Amikor végre megérted, hogy mi az, amiben a karaktereddel nem értesz egyet, vagy ami nem tetszik benne, akkor már jó úton jársz.” Azt hiszem pont ez volt velem is. Főleg, hogy annyiszor voltam meghallgatáson a szerepért, és azt gondoltam, hogy “Apám, milyen határokat kell még átlépnem?” Úgy próbálok hiteles maradni a közönség szemében fiatal színészként, anélkül, hogy beleesnék a saját mazochista csapdámba, hogy minden este úgy dőlök a falnak, hogy “Helyes, most épp fájdalmat érzek, szóval biztos jól csinálom.”

Találkoztál Nic-el a forgatások előtt?
Egy héttel a forgatások elkezdése előtt találkoztunk. Együtt ebédeltünk, ott volt a húga, Daisy is, aki már nem is annyira kicsi. Már egy igazi felnőtt, ami nagyon fura volt, mert a könyvekben még nagyon fiatal. Aztán mondtam, hogy álljunk csak meg egy pillanatra. Mikor találkoztunk Nic-el, nem volt semmi benne, ami miatt megijedtem volna a függőségtől, vagy bármi is volt a sztereotípiám akkoriban. És ez volt a tanulsága az egésznek; a függőségnek nincs arca, rangja, neme, vagy származása. Azt hiszem így könnyebb, mint azt gondolni, hogy “Ó, nos, ez engem, a családomat és a barátaimat nem érinthet. Ez egy teljesen más dolog.” Miközben az igazság az, hogy mindenhol ott van. Emiatt is szeretem annyira a filmet, és néha úgy érzem, hogy a nézők kényelmetlenül érzik magukat, miközben azt gondolják, hogy “miért?”. És nem ez a lényeg. Ez az igazság. És hogyan küzdhetnéd le ezt? Nincs semmi szabályzat a rehabilitációs központokkal kapcsolatban Amerikában. Konkrétan bárki nyithat egyet. És ilyen körülmények között nem igazán akarsz kockáztatni.

Volt az a fürdőszobás jelenet, ami egyszerűen megölt engem, mikor belőtted magad heroinnal. Nagyon aggódtam érted, mert olyan volt, mintha halálvágyad lenne.
Azt hiszem pont erről szólnak azok a jelenetek. Néha megkérdezik az emberek tőlem, hogy az halálvágy volt, vagy csak eluralkodott rajtam a függőség. Azt hiszem mindkettő, és nagyon vigyázok, amikor ez témába kerül. Ez a tapasztalat persze semmi, ahhoz képest, amin Nic és David ment keresztül, amit ők átéltek. És mégis, amikor színészkedsz, az agyad tudja, hogy ez csak színészet, de a tested nem… Ez még több feszültséget kelt a nézőkben, mert azt gondolják, hogy “Oké, ez a történet vagy nagyon szépen kivirágzik, vagy nagyon tragikus vége lesz.” És azt gondolom, hogy a valóságban minden napot csak túlélsz. Sosem tudod ezt igazán legyőzni. Tudod, Philip Seymour Hoffman is 22 évig tiszta volt, vagy valami ilyesmi.

A végén azt írja, hogy Nic 38 éves és már nyolc éve tiszta, vagy valami ilyesmi, és te pedig a húszas éveidben jársz a filmben, szóval nyilván sokkal többször visszaesett.
Azt hiszem 13-szor. Voltunk egy közös kérdezz-feleleken David Sheff-el, az apával. Az al-anon gyűlések fontos részei a filmnek, mert bemutatják, hogy a szülőknek el kell fogadniuk ezt az egészet, mielőtt elkezd hatással lenni az életükre és a gyerekeik életére, és megtanítják rá őket, hogy hogyan mondjanak nemet. David azt mondta egy beszélgetés során, hogy szerinte ez nem helyes, mert nem szigorúságra kellene tanítani, hanem szeretetre. David mesélt olyasmiket, hogy voltak olyan családtagok és szülők, akik azt mondták, hogy “Becsaptam az ajtót a gyerekem előtt, és a következő pillanatban már el is tűnt.” Davidnek nagy szerencséje volt Nic-ek. És Nic is ugyanezt mondja, hogy eléggé nagy csoda, hogy kétszer is túlélte, amikor már nagyon közel volt a halálhoz. Nem akarok ismét túl drámai lenni, mert ha David és Nic itt lennének, ők reménytelien beszélnének erről, és úgy éreznék, hogy megváltás ez a történet.

Sokat fogytál a szerep miatt. Aggódott miattad az édesanyád?
Nagyon aggódott! Először egy barackkal szexeltem, aztán mondtam neki, hogy “Kaptam egy újabb szerepet!” Azt mondta, hogy nagyszerű, aztán pedig el kellett mesélnem, hogy miről is szól. 8 kg-t fogytam. Hatot kellett volna, de eljutsz arra a pontra, amikor azt hiszed, hogy újra tudsz enni normálisan, de a tested nem áll rá készen. Az első héten nem sorrendben forgattuk a jeleneteket, de azokat akartuk először megcsinálni, amik nem voltak fizikailag megerőltetők. Utána volt egy hét szünetem, amikor fel kellett szednem néhány kilót, hogy egészségesebbnek tűnjek. Elmentem spagettit enni, de aztán azt mondtam, hogy ez egyszerűen nem történhet meg. Nem bírtam lenyelni.

És beszélgettél emberekkel a rehabon?
Sok időt töltöttem benti és kinti betegekkel. Kevésbé éreztem azt, hogy ez egy drogról szóló film, és inkább azt, hogy a függőségről vagy gyógyulásról szól. Láttam, hogy az emberek késztetést éreztek, hogy megkérdezzék, hogy “Na, hogy készültél fel a drogos dolgokra?” És az igazság az, hogy nagyon sok felkavaró videó van az interneten, ami jól bemutatja, hogy ez milyen lehet. Lenyűgöző volt számomra ott lenni ezeken a rehabokon, az ottani emberség. Bemész ezekre a gyűlésekre és azt hiszem van valamiféle tévhit, hogy ezek… nem is tudom. Valóságban az emberek nagyon hálásak azért, hogy megmentik az életüket. Hálás vagyok, hogy olyan projekteken dolgozhattam, amik igazán felnyitják az emberek szemét.

Azt hiszem attól lesz jó az alakításod, meg a film úgy általában, hogy olyan, mintha egy időbomba lenne. Mindig valamiféle vívódást láthatunk.
Értékelem, hogy ezt mondod. Úgy gondolom, hogy amilyen kemények mostanában a körülmények, bármilyen gyógyulási folyamat nehéz időszak lehet. Azt hiszem ez az egyik dolog, amihez a film magyarázatot nyújt és a könyvek is, főleg a Tweak, és azért vagyok annyira izgatott, hogy tartunk majd néhány kérdezz-feleleket az iskolákban az elkövetkező hetekben, mert mikor fiatal vagy, vásárlással próbálod kialakítani a személyiséged, tudod? Felveszel egy szettet az iskolába, ami annyira nem jön be, és azt mondod, hogy “Oké, ez annyira nem az én stílusom. Inkább valami más.” És így válsz felnőtté, igaz? Az mondják, hogy a férfiak agya 25 éves korukban fejlődik ki teljesen. Én még nem vagyok 25, szóval ez még mindig folyamatban van. A gyógyulás egyik legelfogadottabb módszerei elég mainstreamek, valamiféle szokás kialakítására alapszanak. Ezek a dolgok eléggé nagy feszültséget képeznek benned, mikor fiatal vagy. Mert egyrészt meg akarod találni önmagad, másrészt pedig el akarod szigetelni önmagad.

Nic ott volt a forgatásokon?
Nic meglátogatott, amikor a UCLA-n forgattuk a film második rehabos részét. Azt a jelenetet vettük fel, amiben David kissé visszafogottabban felhívja Nic figyelmét a droghasználatra. És nagyjából azt mondja, hogy “El kell mondanod, hogy miket próbálták ki eddig, mert ha továbbra is rehabokra küldünk téged, tudnunk kell, hogy mivel állunk szemben.” Aztán Nic eljött a forgatásra aznap Daisy-bel. Hálás voltam, hogy az én részem felvettük, mielőtt megjött volna. Azt hiszem szürreális volt a számára az egész.

Hogy tetszett neki a végeredmény?
Angliában voltam forgatni a The Kinget és kaptam egy emailt, hogy meg fogja nézni. Szóval eltelt a péntek és nem hallottam semmit. Aztán vasárnap körül mondták, hogy kedden ismét meg fogja nézni. És azt gondoltam, hogy az jó is lehet és rossz is. Aztán megint nem hallottam semmit, aztán csütörtökön mondták, hogy a következő szombaton elmegy egy újabb vetítésre. És az mondtam, hogy “Oké, biztos, hogy nem utálja a filmet, mert akkor mazochista húzás lenne ha újra és újra megnézné.” Kaptam tőle egy sms-t, hogy megnézte a filmet. Azután felhívtam és tényleg szürreális volt. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy igen, én ezért csinálom ezt. Azt hiszem bármelyik előadóművész elfogadhatja azt, hogy nem tetszik másoknak a munkája. De ha ez nem tetszett volna neki, az elég rossz lett volna, mert ez nem csak a függőségről, vagy a drogokról szól. Ez az élete.

És meg kell mondanom, hogy szürreális volt az, hogy miközben beszéltem vele a telefonon, azt mondta, hogy “Hé, megbíztunk bennetek ezzel a történettel és a folyamattal és köszönjük, nagyra értékeljük. És tetszik nekünk. Úgy gondoljuk, hogy nagyon valósághű.” Néha ott vagyunk egy közös kérdezz-feleleken Daviddel és Nic-el és azt kérdezzük Steve-el, hogy tőlünk miért kérdeznek az emberek bármit is, mert nem vagyunk jártasak ebben. És ez az egyik szépsége a filmnek, mindenkit bíztatok arra, hogy megnézze. Még akkor is, ha nem ez a világ egyik legfelemelőbb dolga. De amikor együtt felmegyünk a színpadra Daviddel és Nic-el, valami csodálatos dolog történik, az emberek… Azt hiszem az emberek hálásak a bátorságukért. Például amikor egy olyan zenére gondolok, amit szeretek, akkor is hálát érzek, azt gondolom, hogy “Köszönöm az élményt, köszönöm.”

Az elmúlt napok eseményei

Az elmúlt néhány nap igen csak eseménydús volt Timothée számára, annyira, hogy keresnem kellett a megfelelő alkalmat, hogy megírjam ezt a bejegyzést, hiszen folyamatosan jelentek meg az új képek és nem szerettem volna semmit sem kihagyni. Korábban, mikor a Critics’ Choice díjátadóról számoltam be nektek, említettem, hogy a színész nem tudott maradni a vacsorára, mivel a hírek szerint Londonba kellett utaznia, de akkor még ez csak egy pletyka volt, de mára már kiderült, hogy ez valóban így történt. Január 16-án a BBC Radio 1, majd a BBC Radio 2 stúdiójába látogatott el, az előbbi helyről egyelőre csak fotókat kaptunk, viszont az utóbbin készült néhány portré is róla Sarah Jeynes által, illetve az interjú is előkerült, amiben most is a szokásos dolgok hangzottak el a Beautiful Boy kapcsán, így nem is látom értelmét annak, hogy ezt már részletezzem, de akit érdekel, az ide kattintva meghallgathatja. A napja ezzel még nem ért véget, ugyanis este még részt vett egy Beautiful Boy vetítésen is, amelyet egy kérdezz-felelek követett, ennek kapcsán 13 fotót nézhettek meg a galériában.

Timmy hamar el is hagyta Londont, ugyanis másnap már Párizsban kapták őt lencsevégre a lesifotósok, amint megérkezett a divathét keretein belül megrendezett Louis Vuitton show-ra, ahol a legújabb férfiak számára tervezett őszi/téli kollekciót mutatták be. Kedvencünkkel ott volt még jó barátja, Stéphane Bak is, illetve a divatbemutatón még Frank Oceannel lógott együtt. Ezen az alkalmon számos jó minőségű fotó készült róla, valamint a divatház Instagramján még egy fotósorozat-képet is megosztottak, ami szintén szuperre sikeredett. Alig telt el pár óra, és már ismét Londonban csípték el őt aznap, először is felvették a Graham Norton Show mai adását, amiben kedvencünk mellett még vendég volt Saoirse Ronan, Stephen Mangan, Laura Linney, illetve a The 1975 együttes is. Az interjúra még várnunk kell, de fotókat már ennek kapcsán is elérhettek. Az utolsó megállója pedig egy újabb kérdezz-felelek volt, amelyet a BAFTA számára rendeztek meg. A beszélgetés után a színész a rajongóival is szívesen fotózkodott.

A bejegyzés végére pedig néhány eddig nem látott fotósorozat kép maradt, mindkettő a The Hollywood Reporter számára készült, az egyik 2017-ben, a Call Me By Your Name népszerűsítése alatt, a másik pedig 2018-ban, amikor kedvencünk a Beautiful Boy-t promózta.

Galéria linkek:

Január 16. – A BBC Radio 1 stúdiójában, London
Fotósorozatok > 2019 > 5 – BBC Radio 2
Január 16. – Beautiful Boy kérdezz-felelek, London
Január 17. – Párizsi divathét: Louis Vuitton bemutató, Párizs (backstage)
Január 17. – Párizsi divathét: Louis Vuitton bemutató, Párizs (bemutató)
Fotósorozatok > 2019 > 6 – Louis Vuitton
Január 17. – The Graham Norton Show, London
Január 17. – Beautiful Boy vetítés a BAFTA-nak, London
Fotósorozatok > 2017 > 4 – The Hollywood Reporter
Fotósorozatok > 2018 > 26 – The Hollywood Reporter

Az elmúlt hét hírei

Sziasztok! Ahogy azt már korábban említettem, hogy Timothée szünetelteti a Little Women forgatásait, – aminek a színfalai mögül Emma Watson osztott meg egy aranyos fotót a közösségi oldalain -, és visszautazott szülővárosába, Los Angelesbe, ahol a Beautiful Boy népszerűsítésével foglalkozott. December 9-én A Beyford Playhouse-ban vett részt egy kérdezz-feleleken, erről már hoztam nektek képeket, azonban ide kattintva most elérhettek egy videót is. Most is a szokásos témákról volt szó, említette a LaGuardia iskolát, hogy mit tanult az ottani tanáraitól, aztán szóba került a Beautiful Boy történetének fontossága, és a szerepéről is beszélt.

Másnap, azaz december 10-én a Metrograph moziba volt hivatalos, ahol egy privát eseményt tartottak, melynek keretein belül Timothée Golden Globe jelölését is megünnepelték. A rendezvényen kedvencünk mellett még részt vett Nic Sheff is, illetve jó barátnője, Petra Collins is ott volt, hogy támogassa őt. Ezen a napon természetesen a színész időt szánt a rajongóira is, akikkel közös fotókat készített. Az eseményen még Jeremy Krost fotós készített róla egy portrét, melyet szintén elérhettek a galériánkban. Nemrég Timmy menedzserétől kérdezték, hogy hová lehet neki csomagot küldeni, ugyanis hamarosan itt a születésnapja és a rajongók szeretnének kedveskedni neki. Brian adott is egy címet, az ünnepség után pedig Timo el is látogatott az irodájába, hogy megnézze az eddigi küldeményeket. A pillanatot meg is örökítette Mr. Swardstrom és feltöltötte Instagramra.

IMG_20181213_215706.jpg IMG_20181211_105057.jpg IMG_20181212_072141.jpg IMG_20181211_072108.jpg

A szakításos pletykák ellenére úgy tűnik, hogy minden rendben van Timothée és Lily között. Az ezelőtti bejegyzésemben már hoztam nektek egy lesifotót, azonban 11-én a JustJared jóvoltából újabbak készültek, miközben a páros New York utcáin sétált. A galériában 5 képet nézhettek meg.

timothee-chalamet-lily-rose-depp-step-out-for-lunch-date-07.jpg IMG_20181212_072120.jpg IMG_20181212_072123.jpg IMG_20181212_072126.jpg

A bejegyzést pedig két jó hírrel zárnám. Ugyan az amerikai mozikban már egy ideje vetítik a Beautiful Boy-t, azoban az internetre még mindig nem került fel még mozis verzióban sem, de a mai napon bejelentették, hogy január 4-étől elérhető lesz Amazon Prime-on, szóval már nem kell sokat várnunk, valószínű, hogy még a magyar vetítés előtt láthatjuk a végeredményt. Közben kedvencünk folyamatosan kapja a jelöléseket az alakításáért, a legjobb mellékszereplő kategóriában. A minap két újabb neves díjátadó osztotta meg velünk a jelöltek listáját, a Screen Actors Guild Awards, illetve az AACTA International Awards. Az oldalsávban láthatjátok, hogy mikor kerülnek kihirdetésre az eredmények, addig is ide kattintva megnézhetitek, hogy az eddig kapott jelölések közül miket sikerült díjra váltania, és miket nem.

Variety – Actors on Actors

Timothée Chalamet hirtelen felbukkanása a tavalyi Oscar-szezonban egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Hirtelen, a tehetséges fiatal sztár megjelent, talán azért, hogy példát mutasson egy új generációnyi férfinak. A 2017-es bemutatkozásait a Call Me By Your Name és Lady Bird filmekben a Beautiful Boy követte, egy családi történez, amiben a 22 éves Chalamet egy önfejű drogfüggőként látható, aki epedezik a családi szeretet iránt, de közben vissza is utasítja azt.

Ezzel ellentétben Emma Stone 30 éves létére már igazi veterán a filmvilágban. Miután bemutatkozott az Easy A és a The Help filmekkel, majd az Oscar-jelölt szerepével a Birdmanben és a La La Land-ért kapott díjával, a generációjának a példaképévé vált. Az idei év The Favourite-jében, Stone egy törekvő udvaroncot alakít, aki vágyik Anne királynő figyelmére, hatalmas elkötelezettséget mutat, ami épp annyira tekinthető erénynek, mint Chalamet megérintő sebezhetősége. A páros talán Hollywood jövőjét képviseli.

VarietuCover.jpg Variety1.jpg

Timothée: Nem olyan nagy a korkülönbség, de tényleg a filmjeiden nőttem fel.
Emma: Annyira öreg vagyok.
Timothée: Sosem láttam a The New Partridge Family-t, az micsoda? Az az első nagy durranásod?
Emma: Az egyfajta valóságshow volt, aminek elmentem a meghallgatására, amikor 15 éves voltam. Három hónapig voltam Los Angelesben és nagyon sok meghallgatásra jártam, de egyetlen szerepet se kaptam meg.
Timothée: Valamelyik Oakwood lakásban szálltál meg?
Emma: Nem, a Park La Brea-ban. Éltél már valaha az Oakwood-ban?
Timothée: Nem, de van róla egy dokumentumfilm és borzalmas. Arra késztet, hogy elmenekülj ebből az iparágból. Megkaptad végül az állást?
Emma: Igen. Laurie Partridge szerepét kaptam meg. Egy epizódot forgattunk le, aztán végül nem rendelték be a sorozatot.
Timothée: Szóval akkor nem is jelent meg sehol az a felvétel?
Emma: De, fent van valahol. Bárcsak láttad volna.
Timothée: És milyen volt az Őrült, dilis szerelem?
Emma: Egyszerűen imádtam azt a forgatókönyvet, de olyan nagy nyomást helyeztem magamra – 20 éves voltam, és amikor forgattunk, teljesen meg voltam őrülve amiatt, hogy ez az egész rosszul sül majd el. Úgy éreztem, hogy jónak kell lennie, és ez volt az első alkalom, hogy csak magamra számíthattam ebben az egészben.
Timothée: És mikor megláttad?
Emma: Akkor nem néztem meg. Te meg tudod nézni a saját munkádat? Mert most már én igen.
Timothée: Amikor leforgattam az Interstellar-t, 12 alkalommal néztem meg a mozikban és IMAX-ben.
Emma: Csak azért tetted, hogy megértsd? Próbáltad megfejteni a kódot.
Timothée: Teljesen elfelejtettem a végét. Ami azt illeti, Christopher Nolan tartott egy IMAX vetítést a Lincoln Square-ben és csak néhány embert hívott meg a szereplúk közül, ami hihetetlen. Egy hatalmas IMAX színház volt, és nem volt más ott, csak én, Anne Hathaway, Jessica Chastain és John Lithgow. És akkor még egyáltalán nem volt karrierem, szóval kissé csalónak éreztem magam. Aztán megnéztem és imádtam, de amikor hazamentem édesapámhoz, egy órán keresztül sírtam.
Emma: Miért?
Timothée: Mert akkor jöttem rá, hogy mennyi szerepem volt.
Emma: Na ne!
Timothée: Nem is vágtak ki semmit.
Emma: Olyan hatalmasnak tűnt, amikor forgattad.
Timothée: Pontosan. Van egy monológom az űrben, az McConaughey legbrilliánsabb része a filmben, amikor nézi azokat a felvételeket és csak sír. És az egész dolog körülötte forog, ez így helyes, mert az a pillanat róla szól, de ott voltam a moziban és úgy voltam vele, hogy…
Emma: …ezek nagyszerű dolgok.
Timothée: Igen, aztán akkorát üt, mint egy szemcsés képernyő.
Emma: Nyilván az elmúlt néhány év igen csak izgalmas volt a számodra, de miközben nézted a filmeket, amikben szerepeltél, éreztél csüggedtséget?
Timothée: Nem, nem csüggedtség volt, és egy részem azt akarja mondani, hogy csak hálát éreztem, hogy ezeken dolgozhattam. Mert színészek között nőttem fel New Yorkban és tudom, hogy milyen megtisztelő az, ha tudod támogatni önmagad. És mégis, amikor láttam az Interstellar-t, amit a kedvenc rendezőm készített, és amiben McConaughey annyira odatette, én pedig benne szerepeltem, volt egy olyan érzésem, hogy közeledem. Annyi dologra vállalkoztam, meghallgattak a Spider-Man-re, és nem kaptam meg, aztán egy Tim Burton filmre is, ezek nem jöttek össze.
Emma: Tim Burton óriási. Istenem, amikor voltam az Alice Csodaországban meghallgatásán, és nem kaptam meg a szerepet egy Tim Burton filmben, lesújtó volt. Ez egy nagyon bensőséges beszélgetés; dolgozni ezeken fantasztikus, teljesen igazad van.
Timothée: Én a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei meghallgatásán voltam. Aztán ironikusan a független filmekben való szereplés segített nekem abban, hogy ne legyek cinikus és inspiráljon az, ahol jelenleg tartok. Az emberek szeretnék ugyanúgy látni a dolgokat – szeretnék, ha úgy lennének leforgatva a filmek, hogy ne érződjön a hollywoodi ragyogás, hanem hiteles legyen. Én ezt gondolom. Na és te?
Emma: Abszolút nem értek egyet veled. Teljesen máshogy vélekedünk, de mindegy, rendben van. Csak viccelek – teljesen igazad van. Ez egy nagyon izgalmas időszak. Sok változás történik.
Timothée: Úgy éreztem, hogy a The Favourite kissé más volt, mint amit eddig láthattunk tőled. Láttam egy interjút, amiben azt mondtad, hogy tudatosan döntöttél egy meztelen jelenet mellett, mert úgy érezted, hogy az hű a forgatókönyvhöz.
Emma: Komolyan mondom, hogy mióta dolgozom – nagyjából 12 vagy 13 éve – soha nem hoztam meg ilyen döntést csak azért, mert úgy voltam vele, hogy “Ezt most muszáj megcsinálnom.” Most próbálom összekombinálni a forgatókönyv mindhárom elemét, a karaktert és a rendezőt is. De közben meg vagy az van, hogy ölni tudnék azért, hogy azzal a rendezővel dolgozzam, vagy a forgatókönyv fantasztikus, vagy a karakter. Ez mindig is erről szólt, nem arról, hogy ennek most ütős filmnek kell lennie, vagy meg kell mutatnom a cicijeim, vagy bármi. Mesélned kell nekem a Beautiful Boy-ról.
Timothée: Rendben.
Emma: Mindig annyira élettel teli és őszinte vagy, és látni téged ennyi fájdalmat átélni, szőrnyű volt. Milyen volt a számodra?
Timothée: Hogy milyen volt? Nagyon nehéz. Átélni azokat a jeleneteket, amikben könyörögsz édesapádnak, hogy hazamehess, ő pedig nemet mond. Ennél rosszabb érzést el sem tudnék képzelni: “Akkora káosz van most az életünkben, hogy többé nem engedhetjük meg, hogy velünk lakj.”
Emma: Amit átéltél a karakter bőrében, aki tudtom szerint valós, bámulatos volt. Miket kellett ehhez teljesíts?
Timothée: Felix, a rendező először is azt akarta, hogy lefogyjak.
Emma: Hogy voltál erre képes?
Timothée: Tudom.
Emma: Mit csináltál?
Timothée: Arra gondoltam, hogy “nincs jobb biznisz a showbiznisznél”. 7 kilót kellett volna fogynom, aztán 10 lett belőle. Alaposan kiadagoltam az ételt. Láttad már a Snowpiercer-t?
Emma: Igen.
Timothée: Az egész a proteinen múlik.
Emma: Nem! A Soylent-en, vagy valami.
Timothée: Úgy érzed, hogy sokat dolgoztál, mikor fiatal voltál? Talán ez egy fura kérdés.
Emma: Azt hiszem szerencsés voltam, mert amikor az első filmem forgattam, akkor töltöttem be nagyjából a 18 évet és akkor kezdődött minden. Te hogyan érzel ezzel a korszakoddal kapcsolatban? Gondolom nem tudod, mert még nem vagy sokkal idősebb.
Timothée: Igaz.
Emma: Az Easy A akkor jött ki, amikor 21 éves voltam, a Spider-Man pedig akkor, amikor 22 voltam. Abban az időszakban nem értettem, hogy mit jelent ismertté válni. Ez volt a legnehezebb része az egésznek, de ennek ellenére nagyon hálás vagyok. Te hogy érzel a változással kapcsolatban?
Timothée: Hogy őszinte legyek, nem annyira hatalmas vagy drámai. Az emberek láttak engem, de nem volt nagy őrület az egész. Akkora büszkeséggel tölt el a Call Me By Your Name és a Lady Bird, pedig kis költségvetésűek. Elmentem a Spider-Man és még más filmek meghallgatására és nem kaptam meg a szerepeket. Ezek azok a tipikus utána-híres-leszel filmek. A Call Me By Your Name és a Lady Bird nem ilyenek voltak. Ezek inkább művészibb filmek. Azt hiszem ez segít, mikor megállítanak, hogy az egész a filmekről szól.