Február eleji megjelenések

Mostanában nem volt túl sok hír az oldalon, de Timothée most valószínűleg ismét a munkával van elfoglalva és kevesebbszer jelenik meg a nyilvánosság előtt, hiszen számára már nagyjából a díjátadószezon is lezárult. Vasárnap, azaz 3-án a francia 20 heures le journal műsorban vendégeskedett, egész pontosan csak az előre felvett interjút adták le. Nem tudni pontosan, hogy mikor rögzítették, de valószínűleg nem lehetett túl régen. Erről az alkalomról előkerült egy fotó, illetve ide kattintva egy videót is megnézhettek, sajnos franciául beszélnek benne, de biztos, hogy a Beautiful Boy volt a fő téma.

A tegnapi napon azonban New Yorkba utazott, mégpedig a turista osztályon, és egy rajongónak hatalmas mázlija volt, hiszen mellette utazhatott. A lány szörnyen boldog volt és Twitteren részletesen be is számolt mindenről, én pedig ezt le is fordítottam nektek és lent elolvashatjátok. Az este folyamán még részt vett egy NBA meccsen is néhány barátjával, melynek során a New York Knicks fogadta vendégül a Detroit Pistons csapatát a Madison Square Garden-ben. Ennek során készültek profi fotósok által is képek, de rajongók is kiszúrták a tömegben, illetve a mérkőzés után összefutottak vele az utcán.  A fotókat elérhetitek a galériában, most pedig jöjjön is az említett élménybeszámoló.

Felszállt a repülő és a fejem majd’ szétrobbant, mert tudnom kellett, hogy ki ez a srác. Már 30 perce ültünk a repülőn, aztán összeszedtem magam, és azt mondtam neki, hogy “Szia, te pontosan úgy nézel ki, mint Timothée Chalamet.”, mire ő elkezdett mosolyogni és azt válaszolta, hogy “igen, ezt sokszor mondják nekem”. Szóval rájöttem, hogy nem akarja, hogy zavarják, úgyhogy átlagos dolgokat csináltam – szendvicset ettem, kétszer kimentem a mosdóba és néha rápillantottam. Aztán másfél óra múlva megkérdezte, hogy mikor fog leszállni a gép, és nem bírtam visszatartani, kimondtam, hogy “tudom, hogy te vagy Timothée”. Elnevette magát és azt mondta, hogy “ayy, igen, én vagyok, szia, Timothée vagyok”, és kezet fogott velem. Ekkor már teljesen sokkban voltam és nem tudtam feldolgozni semmit. Itt egy lista azokról a hülyeségekről, amiket kérdeztem tőle:
1. Miért a turista osztályon ülsz? (nevetett és azt mondta, hogy mégis, hogy képzeltem)
2. Találkoztál már Beyoncéval? (nem)
3. Hogy van Steve Carell? (azt mondta jól, és felajánlotta, hogy felhívja FaceTime-on, hogy beszélhessek vele!!)
Néhány egyéb dolog, ami elhagyta a számat:
1. Rákerestem a magasságodra.
2. Légyszi lesd meg az egyik barátom Twitterét, te vagy a profilképén.
3. Olvasgattam a wikipédia oldalad. (ezért lepacsizott velem)
4. Mész az Oscarra? (nem)
5. Az első jeleneted megölt a Lady Birdben, pedig egy seggfej van benne.
6. Azt is mondta, hogy nagyon szereti az Easy A-t.
7. Kíváncsi volt, hogy alacsonyabbnak vagy magasabbnak képzeltem el őt, azt mondtam, hogy alacsonyabbnak.

Ami leginkább lesokkolt, hogy szerertett volna jobban megismerni. Kérdezte, hogy mivel foglalkozom, miről szól a projekt menedzsment (egyáltalán kit érdekel, Timothée?), hol nőttem fel, és még a nevemet is jól ejtette ki. Megejtettük a legjobb beszélgetést a kedvenc Office részeinkről és abban a pillanatban már azt hittem, hogy csak álmodom. Valahányszor az életemről kérdezett, egyszerűen úgy voltam, hogy hűha. Miért akar tudni többet egy olyan idiótáról, mint ém? Indiáról kérdezett, mesélt Armie Hammerről, a gyerekkoráról, és, hogy miért szerette meg a filmeket. Minden kérdése annyira őszinte volt, folyamatosan pacsikat adott, barátságosan bökdösött, miközben majd’ felrobbant a szívem. Úgy beszéltem vele, mint egy baráttal, mert ennyire kényelmesen érzik az emberek magukat körülötte! Na mindegy, egy jó beszélgetés után zenét hallgatott, én pedig tovább csodálkoztam azon, hogy beszélhettem egy csodálatos lélekkel. Leszállt a gép, beszéltünk egy kicsit a közelgő filmjeiről, nekem pedig sok sikert kívánt a karrieremhez, aztán elmondta, hogy én voltam az egyetlen, aki felismerte őt a gépen, és, kérdezte, hogy szeretnék-e fotót vele, én pedig hálásan beleegyeztem. (kép)

Galéria linkek:

Megjelenések > 2019 > Február 3. – A 20 heures le journal műsorban, Párizs
Rajongói képek > 2019
Megjelenések > 2019 > Február 5. – New York Knicks vs. Detroit Pistons kosármeccsen, New York

Vanity Fair fotósorozat és rádiós interjúk

Sziasztok! Mostanában Timothée viszonylag eltűnt a nyilvánosság elől, így az elmúlt napokban nem túl sok hír került elő róla. Kedvencünk már egy ideje a Beautiful Boy népszerűsítésével foglalkozik, most pedig kicsit visszatérnék november 17-ére, amikor Los Angelesbe látogatott el a Museum of Tolerance-be, ahol sor került egy kérdezz-felelekre is. Ezt követően a backstage-ben Gia Noortas készített vele egy interjút a Hollywood Film Academy számára, amit a napokban végre közzé is tettek. A múlt heti londoni látogatása alatt szintén készült interjú a színésszel, ugyanis a BBC Radio 1 vendége volt, és két különböző műsorban is elbeszélgettek vele a riporterek. Sajnos a három beszélgetés közül egyik sem tartalmazott olyan információkat, amiket eddig már ne hallottunk volna, most is a film témája, a drogfüggőség és a kigyógyulás volt a fő téma. Lent mindhármat meghallgathatjátok.

Timothée időközben már visszatért New Yorkba, 23-án pedig az ENSZ székhelyére látogatott el, ahol egy különleges Beautiful Boy vetítést szerveztek meg utána pedig ismét kérdésekre válaszolt David Sheff, valamint Dede Garnder és Jeremy Kleiner filmproducerek társaságában. Sajnos erről az alkalomról még nem kaptunk videókat, azonban néhány fotót már elérhettek a galériában, vannak köztük kiváló minőségűek is.

A bejegyzést pedig néhány szuper fotóval zárnám, amelyeket a tegnap hoztak nyilvánosságra. A Vanity Fair magazin idén 25. alkalommal adott ki egy olyan számot, amelyben felhívják a figyelmet a legambiciózusabb hollywoodi színészekre. A képi anyagot Emmanuel Lubezki Oscar-díjas operatőr készítette el, a címlapon pedig a kedvencünk szerepel Saoirse Ronan és Chadwick Boseman oldalán. A hivatalos oldalukon az összes színészről megosztottak néhány alap információt, illetve egy rövid nyilatkozatot is, ezeket pedig ti is elolvashatjátok!

Szülőváros: New York
Filmek száma: 12
Áttörés: Homeland, második évad
Legutóbb láthattuk: A Beautiful Boy c. drámában mutatta be a függőség rejtélyeit egy ijesztően őszinte és emberi módon
Közelgő projektek: Visszautazik a 19. századba Greta Gerwig Little Women-jében, majd a 15. századba a Netflix The King-jében V. Henrikként, majd a Dune adaptációjában Denis Villeneuve által
Oscar-jelölés: Legjobb színész, 2018 (Call Me By Your Name)

“A Vanity Fair egy amerikai létesítmény, szóval megtiszteltetés bármilyen formában is szerepelni benne, de az, hogy olyan színészekkel lehetek a címlapon, akikre felnézek, az egy igazi “csípj meg” pillanat.”

51270440_110422160060076_4776144991468462538_n.jpg DxrmEg_WsAE64I9.jpg DxrmlQ0WwAAolFd.jpg

W magazin interjú

A hónap elején említettem az egyik bejegyzésemben, hogy a W magazin idén is összeállított egy listát, amelyben kiemelték azokat a színészeket, akik a legjobb alakításokat nyújtották a legújabb filmjeikben. A 38-as listán kedvencünk a 14. helyet foglalta el. Az összes színészről készített egy fotósorozatot Tim Walker, amelyből most még kaptunk két eddig nem látott képet, ami annak köszönhető, hogy a minap a magazin oldalára kiposztolták a teljes interjút is, korábban még csak egy részletet kaptunk. A színész főként most is csak a Beautiful Boy-ról beszél, de lent ti is elolvashatjátok, illetve videó formájában is megnézhetitek!

DxHu1d-XQAAQaSt.jpg DxHu1d-XcAAbr-c.jpg DwAL1jPWwAA8I4M.jpg TW_D_18_W_BP_33_0361_ALT1-hands-final.jpg

Hogyan kaptad meg a szerepet a Beautiful Boy-ban?
Két éve volt egy meghallgatáson és akkor már tisztában voltam a könyvekkel is. Két könyvön alapszik a film, a Tweak-en és a Beautiful Boy-on. Az egyiket David Sheff írta, aki az apa, a másikat pedig Nic Sheff, a fiú, aki metamfetamin-függő. Nagyon, nagyon, nagyon sokszor voltam meghallgatáson. Először 2016 decemberében voltam, aztán januárban és februárban visszahívtak. Érdekesség: Eléggé közel állunk egymáshoz Kiernan Shopkával, együtt szerepeltünk néhány évvel ezelőtt a One & Two-ban és a családja mindig is nagyon kedves volt velem. Nem ismertem túl sok embert a nyugati parton, amikor először elkezdtem járni arrafelé, szóval mindig befogadtak és olyan volt, mintha a fiúk lennék. Az édesanyja vitt el az utolsó meghallgatásomra, ami Steve Carellel volt.

Ekkor találkoztál vele először?
Igen, ekkor találkoztam először Steve-el. Nem is kéne mondanom, hogy nagy rajongója vagyok a The Office-nak, az a tipikus rajongó, ami igazából a nagy rajongót jelenti. Nem akartam, hogy furán érezze magát. Van néha, hogy elszúrod a dolgokat, amikor találkozol egy híressége? Aztán végül egy tanulság lesz az egész? Aztán azt mondod, hogy “Oké, legközelebb nem így fogom csinálni.” Pont ez történt Steve-el is. Kapott tőlem egy nagy ölelést, aztán próbáltam koncentrálni a jelenetekre. Az az ironikus, hogy akkor tudta meg, hogy mekkora rajongója vagyok, amikor elkezdtük népszerűsíteni a filmet. Most már őszinte és teljesen fura lehetek ezzel kapcsolatban. Aztán ott van Amy Ryan is, aki szintén szerepelt az Office-nan. Ők voltak Michael és Holly.

Most pedig a szüleid.
Olyan, mint egy alternatív spin-off. Néha beszélgettek, én pedig csak bámultam őket, mert annyira fura volt, hogy ott van egy helyen egyszerre Michael és Holly. Azt be kell vallanom, hogy egész jó szüleim voltak az eddigi filmjeimben. És sok jó édesapám is. Michael Stulhbarg, Steve Carell, Matthew McConaughey.

Hogy tudtad meg, hogy megkaptad a szerepet?
Felhívott az ügynököm, Brian, és elég titokzatos volt. Minden más projektbe idáig csak úgy belecsöppentem, legyen szó akár a Call Me By Your Name-ről, vagy akár a Lady Bird-ről. Nem tudtuk, hogy mi lesz belőlük, mikor elkezdtük, és azt hiszem pont emiatt különbözik tőlük a Beautiful Boy, mert a forgatókönyvén 10 évet dolgoztak. Minden korombeli színész jelentkezett a szerepre, úgyhogy amikor azt kérdezed, hogy hogyan kaptam meg a szerepet, az sokat jelent a számomra. Szerencsém volt, de például nagyobb hollywoodi filmekben, például a Spider-Man-ben, nem sikerült szerepet kapnom. Ahogy azt már említettem, szerencsém volt, de voltak pillanataim, amikor azt mondtam, hogy “Hűha. Vagy hatszor voltam meghallgatáson, ez már valami.”

Nagyon hálás vagyok Felixnek, Steve Carell-nek, a Plan B-nek, akik a filmet készítették, valamint Nic és David Sheff-nek. Ez egy nagyon komoly téma, sok embert érint világszerte, Amerikában nagyon sok korombeli küzd függőséggel. És mégis tabutéma.

A 15 éves unokahúgom és az összes barátnője tanítómeseként tekint a filmre, ami egy jó dolog. Ez elég ijesztő a számukra, mert nagyon szeretnek téged.
A ijesztő szót használod, amiből nem próbálok semmi pozitív következtetést levonni, de igazából így érzek. Nagyon érdekes volt idáig ez az egész, minél többet beszélünk a filmről, annál inkább rájövök, hogy mit jelent a világ számára, és tisztában vagyok vele, hogy nem dicsőíti a drogokat.

Nagyon lehet érezni a karaktered gyötrődését.
Köszönöm, hogy ezt mondtad. Ez volt a legfontosabb számomra a felkészülés során. Meryl Steep azt mondja, hogy “Amikor végre megérted, hogy mi az, amiben a karaktereddel nem értesz egyet, vagy ami nem tetszik benne, akkor már jó úton jársz.” Azt hiszem pont ez volt velem is. Főleg, hogy annyiszor voltam meghallgatáson a szerepért, és azt gondoltam, hogy “Apám, milyen határokat kell még átlépnem?” Úgy próbálok hiteles maradni a közönség szemében fiatal színészként, anélkül, hogy beleesnék a saját mazochista csapdámba, hogy minden este úgy dőlök a falnak, hogy “Helyes, most épp fájdalmat érzek, szóval biztos jól csinálom.”

Találkoztál Nic-el a forgatások előtt?
Egy héttel a forgatások elkezdése előtt találkoztunk. Együtt ebédeltünk, ott volt a húga, Daisy is, aki már nem is annyira kicsi. Már egy igazi felnőtt, ami nagyon fura volt, mert a könyvekben még nagyon fiatal. Aztán mondtam, hogy álljunk csak meg egy pillanatra. Mikor találkoztunk Nic-el, nem volt semmi benne, ami miatt megijedtem volna a függőségtől, vagy bármi is volt a sztereotípiám akkoriban. És ez volt a tanulsága az egésznek; a függőségnek nincs arca, rangja, neme, vagy származása. Azt hiszem így könnyebb, mint azt gondolni, hogy “Ó, nos, ez engem, a családomat és a barátaimat nem érinthet. Ez egy teljesen más dolog.” Miközben az igazság az, hogy mindenhol ott van. Emiatt is szeretem annyira a filmet, és néha úgy érzem, hogy a nézők kényelmetlenül érzik magukat, miközben azt gondolják, hogy “miért?”. És nem ez a lényeg. Ez az igazság. És hogyan küzdhetnéd le ezt? Nincs semmi szabályzat a rehabilitációs központokkal kapcsolatban Amerikában. Konkrétan bárki nyithat egyet. És ilyen körülmények között nem igazán akarsz kockáztatni.

Volt az a fürdőszobás jelenet, ami egyszerűen megölt engem, mikor belőtted magad heroinnal. Nagyon aggódtam érted, mert olyan volt, mintha halálvágyad lenne.
Azt hiszem pont erről szólnak azok a jelenetek. Néha megkérdezik az emberek tőlem, hogy az halálvágy volt, vagy csak eluralkodott rajtam a függőség. Azt hiszem mindkettő, és nagyon vigyázok, amikor ez témába kerül. Ez a tapasztalat persze semmi, ahhoz képest, amin Nic és David ment keresztül, amit ők átéltek. És mégis, amikor színészkedsz, az agyad tudja, hogy ez csak színészet, de a tested nem… Ez még több feszültséget kelt a nézőkben, mert azt gondolják, hogy “Oké, ez a történet vagy nagyon szépen kivirágzik, vagy nagyon tragikus vége lesz.” És azt gondolom, hogy a valóságban minden napot csak túlélsz. Sosem tudod ezt igazán legyőzni. Tudod, Philip Seymour Hoffman is 22 évig tiszta volt, vagy valami ilyesmi.

A végén azt írja, hogy Nic 38 éves és már nyolc éve tiszta, vagy valami ilyesmi, és te pedig a húszas éveidben jársz a filmben, szóval nyilván sokkal többször visszaesett.
Azt hiszem 13-szor. Voltunk egy közös kérdezz-feleleken David Sheff-el, az apával. Az al-anon gyűlések fontos részei a filmnek, mert bemutatják, hogy a szülőknek el kell fogadniuk ezt az egészet, mielőtt elkezd hatással lenni az életükre és a gyerekeik életére, és megtanítják rá őket, hogy hogyan mondjanak nemet. David azt mondta egy beszélgetés során, hogy szerinte ez nem helyes, mert nem szigorúságra kellene tanítani, hanem szeretetre. David mesélt olyasmiket, hogy voltak olyan családtagok és szülők, akik azt mondták, hogy “Becsaptam az ajtót a gyerekem előtt, és a következő pillanatban már el is tűnt.” Davidnek nagy szerencséje volt Nic-ek. És Nic is ugyanezt mondja, hogy eléggé nagy csoda, hogy kétszer is túlélte, amikor már nagyon közel volt a halálhoz. Nem akarok ismét túl drámai lenni, mert ha David és Nic itt lennének, ők reménytelien beszélnének erről, és úgy éreznék, hogy megváltás ez a történet.

Sokat fogytál a szerep miatt. Aggódott miattad az édesanyád?
Nagyon aggódott! Először egy barackkal szexeltem, aztán mondtam neki, hogy “Kaptam egy újabb szerepet!” Azt mondta, hogy nagyszerű, aztán pedig el kellett mesélnem, hogy miről is szól. 8 kg-t fogytam. Hatot kellett volna, de eljutsz arra a pontra, amikor azt hiszed, hogy újra tudsz enni normálisan, de a tested nem áll rá készen. Az első héten nem sorrendben forgattuk a jeleneteket, de azokat akartuk először megcsinálni, amik nem voltak fizikailag megerőltetők. Utána volt egy hét szünetem, amikor fel kellett szednem néhány kilót, hogy egészségesebbnek tűnjek. Elmentem spagettit enni, de aztán azt mondtam, hogy ez egyszerűen nem történhet meg. Nem bírtam lenyelni.

És beszélgettél emberekkel a rehabon?
Sok időt töltöttem benti és kinti betegekkel. Kevésbé éreztem azt, hogy ez egy drogról szóló film, és inkább azt, hogy a függőségről vagy gyógyulásról szól. Láttam, hogy az emberek késztetést éreztek, hogy megkérdezzék, hogy “Na, hogy készültél fel a drogos dolgokra?” És az igazság az, hogy nagyon sok felkavaró videó van az interneten, ami jól bemutatja, hogy ez milyen lehet. Lenyűgöző volt számomra ott lenni ezeken a rehabokon, az ottani emberség. Bemész ezekre a gyűlésekre és azt hiszem van valamiféle tévhit, hogy ezek… nem is tudom. Valóságban az emberek nagyon hálásak azért, hogy megmentik az életüket. Hálás vagyok, hogy olyan projekteken dolgozhattam, amik igazán felnyitják az emberek szemét.

Azt hiszem attól lesz jó az alakításod, meg a film úgy általában, hogy olyan, mintha egy időbomba lenne. Mindig valamiféle vívódást láthatunk.
Értékelem, hogy ezt mondod. Úgy gondolom, hogy amilyen kemények mostanában a körülmények, bármilyen gyógyulási folyamat nehéz időszak lehet. Azt hiszem ez az egyik dolog, amihez a film magyarázatot nyújt és a könyvek is, főleg a Tweak, és azért vagyok annyira izgatott, hogy tartunk majd néhány kérdezz-feleleket az iskolákban az elkövetkező hetekben, mert mikor fiatal vagy, vásárlással próbálod kialakítani a személyiséged, tudod? Felveszel egy szettet az iskolába, ami annyira nem jön be, és azt mondod, hogy “Oké, ez annyira nem az én stílusom. Inkább valami más.” És így válsz felnőtté, igaz? Az mondják, hogy a férfiak agya 25 éves korukban fejlődik ki teljesen. Én még nem vagyok 25, szóval ez még mindig folyamatban van. A gyógyulás egyik legelfogadottabb módszerei elég mainstreamek, valamiféle szokás kialakítására alapszanak. Ezek a dolgok eléggé nagy feszültséget képeznek benned, mikor fiatal vagy. Mert egyrészt meg akarod találni önmagad, másrészt pedig el akarod szigetelni önmagad.

Nic ott volt a forgatásokon?
Nic meglátogatott, amikor a UCLA-n forgattuk a film második rehabos részét. Azt a jelenetet vettük fel, amiben David kissé visszafogottabban felhívja Nic figyelmét a droghasználatra. És nagyjából azt mondja, hogy “El kell mondanod, hogy miket próbálták ki eddig, mert ha továbbra is rehabokra küldünk téged, tudnunk kell, hogy mivel állunk szemben.” Aztán Nic eljött a forgatásra aznap Daisy-bel. Hálás voltam, hogy az én részem felvettük, mielőtt megjött volna. Azt hiszem szürreális volt a számára az egész.

Hogy tetszett neki a végeredmény?
Angliában voltam forgatni a The Kinget és kaptam egy emailt, hogy meg fogja nézni. Szóval eltelt a péntek és nem hallottam semmit. Aztán vasárnap körül mondták, hogy kedden ismét meg fogja nézni. És azt gondoltam, hogy az jó is lehet és rossz is. Aztán megint nem hallottam semmit, aztán csütörtökön mondták, hogy a következő szombaton elmegy egy újabb vetítésre. És az mondtam, hogy “Oké, biztos, hogy nem utálja a filmet, mert akkor mazochista húzás lenne ha újra és újra megnézné.” Kaptam tőle egy sms-t, hogy megnézte a filmet. Azután felhívtam és tényleg szürreális volt. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy igen, én ezért csinálom ezt. Azt hiszem bármelyik előadóművész elfogadhatja azt, hogy nem tetszik másoknak a munkája. De ha ez nem tetszett volna neki, az elég rossz lett volna, mert ez nem csak a függőségről, vagy a drogokról szól. Ez az élete.

És meg kell mondanom, hogy szürreális volt az, hogy miközben beszéltem vele a telefonon, azt mondta, hogy “Hé, megbíztunk bennetek ezzel a történettel és a folyamattal és köszönjük, nagyra értékeljük. És tetszik nekünk. Úgy gondoljuk, hogy nagyon valósághű.” Néha ott vagyunk egy közös kérdezz-feleleken Daviddel és Nic-el és azt kérdezzük Steve-el, hogy tőlünk miért kérdeznek az emberek bármit is, mert nem vagyunk jártasak ebben. És ez az egyik szépsége a filmnek, mindenkit bíztatok arra, hogy megnézze. Még akkor is, ha nem ez a világ egyik legfelemelőbb dolga. De amikor együtt felmegyünk a színpadra Daviddel és Nic-el, valami csodálatos dolog történik, az emberek… Azt hiszem az emberek hálásak a bátorságukért. Például amikor egy olyan zenére gondolok, amit szeretek, akkor is hálát érzek, azt gondolom, hogy “Köszönöm az élményt, köszönöm.”

Az elmúlt napok eseményei

Az elmúlt néhány nap igen csak eseménydús volt Timothée számára, annyira, hogy keresnem kellett a megfelelő alkalmat, hogy megírjam ezt a bejegyzést, hiszen folyamatosan jelentek meg az új képek és nem szerettem volna semmit sem kihagyni. Korábban, mikor a Critics’ Choice díjátadóról számoltam be nektek, említettem, hogy a színész nem tudott maradni a vacsorára, mivel a hírek szerint Londonba kellett utaznia, de akkor még ez csak egy pletyka volt, de mára már kiderült, hogy ez valóban így történt. Január 16-án a BBC Radio 1, majd a BBC Radio 2 stúdiójába látogatott el, az előbbi helyről egyelőre csak fotókat kaptunk, viszont az utóbbin készült néhány portré is róla Sarah Jeynes által, illetve az interjú is előkerült, amiben most is a szokásos dolgok hangzottak el a Beautiful Boy kapcsán, így nem is látom értelmét annak, hogy ezt már részletezzem, de akit érdekel, az ide kattintva meghallgathatja. A napja ezzel még nem ért véget, ugyanis este még részt vett egy Beautiful Boy vetítésen is, amelyet egy kérdezz-felelek követett, ennek kapcsán 13 fotót nézhettek meg a galériában.

Timmy hamar el is hagyta Londont, ugyanis másnap már Párizsban kapták őt lencsevégre a lesifotósok, amint megérkezett a divathét keretein belül megrendezett Louis Vuitton show-ra, ahol a legújabb férfiak számára tervezett őszi/téli kollekciót mutatták be. Kedvencünkkel ott volt még jó barátja, Stéphane Bak is, illetve a divatbemutatón még Frank Oceannel lógott együtt. Ezen az alkalmon számos jó minőségű fotó készült róla, valamint a divatház Instagramján még egy fotósorozat-képet is megosztottak, ami szintén szuperre sikeredett. Alig telt el pár óra, és már ismét Londonban csípték el őt aznap, először is felvették a Graham Norton Show mai adását, amiben kedvencünk mellett még vendég volt Saoirse Ronan, Stephen Mangan, Laura Linney, illetve a The 1975 együttes is. Az interjúra még várnunk kell, de fotókat már ennek kapcsán is elérhettek. Az utolsó megállója pedig egy újabb kérdezz-felelek volt, amelyet a BAFTA számára rendeztek meg. A beszélgetés után a színész a rajongóival is szívesen fotózkodott.

A bejegyzés végére pedig néhány eddig nem látott fotósorozat kép maradt, mindkettő a The Hollywood Reporter számára készült, az egyik 2017-ben, a Call Me By Your Name népszerűsítése alatt, a másik pedig 2018-ban, amikor kedvencünk a Beautiful Boy-t promózta.

Galéria linkek:

Január 16. – A BBC Radio 1 stúdiójában, London
Fotósorozatok > 2019 > 5 – BBC Radio 2
Január 16. – Beautiful Boy kérdezz-felelek, London
Január 17. – Párizsi divathét: Louis Vuitton bemutató, Párizs (backstage)
Január 17. – Párizsi divathét: Louis Vuitton bemutató, Párizs (bemutató)
Fotósorozatok > 2019 > 6 – Louis Vuitton
Január 17. – The Graham Norton Show, London
Január 17. – Beautiful Boy vetítés a BAFTA-nak, London
Fotósorozatok > 2017 > 4 – The Hollywood Reporter
Fotósorozatok > 2018 > 26 – The Hollywood Reporter

‘If Beale Street Could Talk’ privát esemény és Critics’ Choice Awards

Sziasztok! Kedvencünk a napokban több eseményen is részt vett, ezekről pedig most el is hoztam az összegző bejegyzést. Először is szombaton, azaz január 12-én Brad Pitt szervezett Barry Jenkins rendező legújabb filmjének, az If Beale Street Could Talk-nek a tiszteletére egy privát vetítést, amire a szereplők mellett még néhány másik hírességet is meghívott, köztük Timothée-t is. A színész egy laza szettet választott erre az alkalomra, ami egy farmerből, egy fehér pólóból és egy menő Berluti bőrdzsekiből állt. A galériában ennek kapcsán 13 fotót érhettek el!

Tegnap este pedig Santa Monica-ban került megrendezésre a Critics’ Choice Awards, amelyek a Barker Hangar színház adott otthont. Timothée-t ezen a díjátadón is jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, amit aztán ismételten Mahershala Ali vihetett el helyette. A színész azonban így is tarolt, hiszen ismét minden tekintet rá szegeződött, amikor felbukkant egy igen csak érdekes Alexander McQueen öltönyben, amiben nagyszerűen nézett ki. A kék szőnyegen természetesen fotózkodott, aztán beszélgetett néhány riporterrel. Az interjúk közül egy már elő is került, ezt ide kattintva tekinthetitek meg, ebben Timmy-t a Golden Globes-os megjelenéséről faggatta az Entertainment Tonight riportere. Mindezek után került sor a díjak átadására, utána pedig egy vacsorára is, azonban arra már kedvencünk nem maradt, ugyanis a hírek szerint Londonba utazott. A galériában megtekinthettek képeket a bevonulásról, a belső részből, illetve a közösségi oldalakról is!

47692563_539481556569868_1615158959779921483_n.jpg 27~1.jpg 5~3.jpg Dw1LpPIXcAAUn03.jpg