Timothée Hal Chalamet 1995. december 27-én született Hell's Kitchen, Manhattanben, és ott is nevelkedett fel. Már kiskorától kezdve, Chalamet számos reklámban szerepelt, amit nem nagyon élvezett. Szakmai pályafutása a New York-i színházban indult, igyekezett belenőni a filmes szerepekbe. Televíziós debütálása a Law & Order sorozatban történt 2009-ben, ahol egy gyilkosság áldozatát alakította, ezt követően számos más szerepet is kapott, de 2017-ben robbant be igazán a köztudatba a Call Me By Your Name és Lady Bird című filmekkel. Azóta számos filmje megjelent már, a közeljövőben is több projektben láthatjuk őt, köztük a The French Dispatch-ben, és a Dune-ben illetve a színházba is visszatér, Londonban fog szerepelni a 4000 Miles darabban.

W magazin interjú

A hónap elején említettem az egyik bejegyzésemben, hogy a W magazin idén is összeállított egy listát, amelyben kiemelték azokat a színészeket, akik a legjobb alakításokat nyújtották a legújabb filmjeikben. A 38-as listán kedvencünk a 14. helyet foglalta el. Az összes színészről készített egy fotósorozatot Tim Walker, amelyből most még kaptunk két eddig nem látott képet, ami annak köszönhető, hogy a minap a magazin oldalára kiposztolták a teljes interjút is, korábban még csak egy részletet kaptunk. A színész főként most is csak a Beautiful Boy-ról beszél, de lent ti is elolvashatjátok, illetve videó formájában is megnézhetitek!

DxHu1d-XQAAQaSt.jpg DxHu1d-XcAAbr-c.jpg DwAL1jPWwAA8I4M.jpg TW_D_18_W_BP_33_0361_ALT1-hands-final.jpg

Hogyan kaptad meg a szerepet a Beautiful Boy-ban?
Két éve volt egy meghallgatáson és akkor már tisztában voltam a könyvekkel is. Két könyvön alapszik a film, a Tweak-en és a Beautiful Boy-on. Az egyiket David Sheff írta, aki az apa, a másikat pedig Nic Sheff, a fiú, aki metamfetamin-függő. Nagyon, nagyon, nagyon sokszor voltam meghallgatáson. Először 2016 decemberében voltam, aztán januárban és februárban visszahívtak. Érdekesség: Eléggé közel állunk egymáshoz Kiernan Shopkával, együtt szerepeltünk néhány évvel ezelőtt a One & Two-ban és a családja mindig is nagyon kedves volt velem. Nem ismertem túl sok embert a nyugati parton, amikor először elkezdtem járni arrafelé, szóval mindig befogadtak és olyan volt, mintha a fiúk lennék. Az édesanyja vitt el az utolsó meghallgatásomra, ami Steve Carellel volt.

Ekkor találkoztál vele először?
Igen, ekkor találkoztam először Steve-el. Nem is kéne mondanom, hogy nagy rajongója vagyok a The Office-nak, az a tipikus rajongó, ami igazából a nagy rajongót jelenti. Nem akartam, hogy furán érezze magát. Van néha, hogy elszúrod a dolgokat, amikor találkozol egy híressége? Aztán végül egy tanulság lesz az egész? Aztán azt mondod, hogy “Oké, legközelebb nem így fogom csinálni.” Pont ez történt Steve-el is. Kapott tőlem egy nagy ölelést, aztán próbáltam koncentrálni a jelenetekre. Az az ironikus, hogy akkor tudta meg, hogy mekkora rajongója vagyok, amikor elkezdtük népszerűsíteni a filmet. Most már őszinte és teljesen fura lehetek ezzel kapcsolatban. Aztán ott van Amy Ryan is, aki szintén szerepelt az Office-nan. Ők voltak Michael és Holly.

Most pedig a szüleid.
Olyan, mint egy alternatív spin-off. Néha beszélgettek, én pedig csak bámultam őket, mert annyira fura volt, hogy ott van egy helyen egyszerre Michael és Holly. Azt be kell vallanom, hogy egész jó szüleim voltak az eddigi filmjeimben. És sok jó édesapám is. Michael Stulhbarg, Steve Carell, Matthew McConaughey.

Hogy tudtad meg, hogy megkaptad a szerepet?
Felhívott az ügynököm, Brian, és elég titokzatos volt. Minden más projektbe idáig csak úgy belecsöppentem, legyen szó akár a Call Me By Your Name-ről, vagy akár a Lady Bird-ről. Nem tudtuk, hogy mi lesz belőlük, mikor elkezdtük, és azt hiszem pont emiatt különbözik tőlük a Beautiful Boy, mert a forgatókönyvén 10 évet dolgoztak. Minden korombeli színész jelentkezett a szerepre, úgyhogy amikor azt kérdezed, hogy hogyan kaptam meg a szerepet, az sokat jelent a számomra. Szerencsém volt, de például nagyobb hollywoodi filmekben, például a Spider-Man-ben, nem sikerült szerepet kapnom. Ahogy azt már említettem, szerencsém volt, de voltak pillanataim, amikor azt mondtam, hogy “Hűha. Vagy hatszor voltam meghallgatáson, ez már valami.”

Nagyon hálás vagyok Felixnek, Steve Carell-nek, a Plan B-nek, akik a filmet készítették, valamint Nic és David Sheff-nek. Ez egy nagyon komoly téma, sok embert érint világszerte, Amerikában nagyon sok korombeli küzd függőséggel. És mégis tabutéma.

A 15 éves unokahúgom és az összes barátnője tanítómeseként tekint a filmre, ami egy jó dolog. Ez elég ijesztő a számukra, mert nagyon szeretnek téged.
A ijesztő szót használod, amiből nem próbálok semmi pozitív következtetést levonni, de igazából így érzek. Nagyon érdekes volt idáig ez az egész, minél többet beszélünk a filmről, annál inkább rájövök, hogy mit jelent a világ számára, és tisztában vagyok vele, hogy nem dicsőíti a drogokat.

Nagyon lehet érezni a karaktered gyötrődését.
Köszönöm, hogy ezt mondtad. Ez volt a legfontosabb számomra a felkészülés során. Meryl Steep azt mondja, hogy “Amikor végre megérted, hogy mi az, amiben a karaktereddel nem értesz egyet, vagy ami nem tetszik benne, akkor már jó úton jársz.” Azt hiszem pont ez volt velem is. Főleg, hogy annyiszor voltam meghallgatáson a szerepért, és azt gondoltam, hogy “Apám, milyen határokat kell még átlépnem?” Úgy próbálok hiteles maradni a közönség szemében fiatal színészként, anélkül, hogy beleesnék a saját mazochista csapdámba, hogy minden este úgy dőlök a falnak, hogy “Helyes, most épp fájdalmat érzek, szóval biztos jól csinálom.”

Találkoztál Nic-el a forgatások előtt?
Egy héttel a forgatások elkezdése előtt találkoztunk. Együtt ebédeltünk, ott volt a húga, Daisy is, aki már nem is annyira kicsi. Már egy igazi felnőtt, ami nagyon fura volt, mert a könyvekben még nagyon fiatal. Aztán mondtam, hogy álljunk csak meg egy pillanatra. Mikor találkoztunk Nic-el, nem volt semmi benne, ami miatt megijedtem volna a függőségtől, vagy bármi is volt a sztereotípiám akkoriban. És ez volt a tanulsága az egésznek; a függőségnek nincs arca, rangja, neme, vagy származása. Azt hiszem így könnyebb, mint azt gondolni, hogy “Ó, nos, ez engem, a családomat és a barátaimat nem érinthet. Ez egy teljesen más dolog.” Miközben az igazság az, hogy mindenhol ott van. Emiatt is szeretem annyira a filmet, és néha úgy érzem, hogy a nézők kényelmetlenül érzik magukat, miközben azt gondolják, hogy “miért?”. És nem ez a lényeg. Ez az igazság. És hogyan küzdhetnéd le ezt? Nincs semmi szabályzat a rehabilitációs központokkal kapcsolatban Amerikában. Konkrétan bárki nyithat egyet. És ilyen körülmények között nem igazán akarsz kockáztatni.

Volt az a fürdőszobás jelenet, ami egyszerűen megölt engem, mikor belőtted magad heroinnal. Nagyon aggódtam érted, mert olyan volt, mintha halálvágyad lenne.
Azt hiszem pont erről szólnak azok a jelenetek. Néha megkérdezik az emberek tőlem, hogy az halálvágy volt, vagy csak eluralkodott rajtam a függőség. Azt hiszem mindkettő, és nagyon vigyázok, amikor ez témába kerül. Ez a tapasztalat persze semmi, ahhoz képest, amin Nic és David ment keresztül, amit ők átéltek. És mégis, amikor színészkedsz, az agyad tudja, hogy ez csak színészet, de a tested nem… Ez még több feszültséget kelt a nézőkben, mert azt gondolják, hogy “Oké, ez a történet vagy nagyon szépen kivirágzik, vagy nagyon tragikus vége lesz.” És azt gondolom, hogy a valóságban minden napot csak túlélsz. Sosem tudod ezt igazán legyőzni. Tudod, Philip Seymour Hoffman is 22 évig tiszta volt, vagy valami ilyesmi.

A végén azt írja, hogy Nic 38 éves és már nyolc éve tiszta, vagy valami ilyesmi, és te pedig a húszas éveidben jársz a filmben, szóval nyilván sokkal többször visszaesett.
Azt hiszem 13-szor. Voltunk egy közös kérdezz-feleleken David Sheff-el, az apával. Az al-anon gyűlések fontos részei a filmnek, mert bemutatják, hogy a szülőknek el kell fogadniuk ezt az egészet, mielőtt elkezd hatással lenni az életükre és a gyerekeik életére, és megtanítják rá őket, hogy hogyan mondjanak nemet. David azt mondta egy beszélgetés során, hogy szerinte ez nem helyes, mert nem szigorúságra kellene tanítani, hanem szeretetre. David mesélt olyasmiket, hogy voltak olyan családtagok és szülők, akik azt mondták, hogy “Becsaptam az ajtót a gyerekem előtt, és a következő pillanatban már el is tűnt.” Davidnek nagy szerencséje volt Nic-ek. És Nic is ugyanezt mondja, hogy eléggé nagy csoda, hogy kétszer is túlélte, amikor már nagyon közel volt a halálhoz. Nem akarok ismét túl drámai lenni, mert ha David és Nic itt lennének, ők reménytelien beszélnének erről, és úgy éreznék, hogy megváltás ez a történet.

Sokat fogytál a szerep miatt. Aggódott miattad az édesanyád?
Nagyon aggódott! Először egy barackkal szexeltem, aztán mondtam neki, hogy “Kaptam egy újabb szerepet!” Azt mondta, hogy nagyszerű, aztán pedig el kellett mesélnem, hogy miről is szól. 8 kg-t fogytam. Hatot kellett volna, de eljutsz arra a pontra, amikor azt hiszed, hogy újra tudsz enni normálisan, de a tested nem áll rá készen. Az első héten nem sorrendben forgattuk a jeleneteket, de azokat akartuk először megcsinálni, amik nem voltak fizikailag megerőltetők. Utána volt egy hét szünetem, amikor fel kellett szednem néhány kilót, hogy egészségesebbnek tűnjek. Elmentem spagettit enni, de aztán azt mondtam, hogy ez egyszerűen nem történhet meg. Nem bírtam lenyelni.

És beszélgettél emberekkel a rehabon?
Sok időt töltöttem benti és kinti betegekkel. Kevésbé éreztem azt, hogy ez egy drogról szóló film, és inkább azt, hogy a függőségről vagy gyógyulásról szól. Láttam, hogy az emberek késztetést éreztek, hogy megkérdezzék, hogy “Na, hogy készültél fel a drogos dolgokra?” És az igazság az, hogy nagyon sok felkavaró videó van az interneten, ami jól bemutatja, hogy ez milyen lehet. Lenyűgöző volt számomra ott lenni ezeken a rehabokon, az ottani emberség. Bemész ezekre a gyűlésekre és azt hiszem van valamiféle tévhit, hogy ezek… nem is tudom. Valóságban az emberek nagyon hálásak azért, hogy megmentik az életüket. Hálás vagyok, hogy olyan projekteken dolgozhattam, amik igazán felnyitják az emberek szemét.

Azt hiszem attól lesz jó az alakításod, meg a film úgy általában, hogy olyan, mintha egy időbomba lenne. Mindig valamiféle vívódást láthatunk.
Értékelem, hogy ezt mondod. Úgy gondolom, hogy amilyen kemények mostanában a körülmények, bármilyen gyógyulási folyamat nehéz időszak lehet. Azt hiszem ez az egyik dolog, amihez a film magyarázatot nyújt és a könyvek is, főleg a Tweak, és azért vagyok annyira izgatott, hogy tartunk majd néhány kérdezz-feleleket az iskolákban az elkövetkező hetekben, mert mikor fiatal vagy, vásárlással próbálod kialakítani a személyiséged, tudod? Felveszel egy szettet az iskolába, ami annyira nem jön be, és azt mondod, hogy “Oké, ez annyira nem az én stílusom. Inkább valami más.” És így válsz felnőtté, igaz? Az mondják, hogy a férfiak agya 25 éves korukban fejlődik ki teljesen. Én még nem vagyok 25, szóval ez még mindig folyamatban van. A gyógyulás egyik legelfogadottabb módszerei elég mainstreamek, valamiféle szokás kialakítására alapszanak. Ezek a dolgok eléggé nagy feszültséget képeznek benned, mikor fiatal vagy. Mert egyrészt meg akarod találni önmagad, másrészt pedig el akarod szigetelni önmagad.

Nic ott volt a forgatásokon?
Nic meglátogatott, amikor a UCLA-n forgattuk a film második rehabos részét. Azt a jelenetet vettük fel, amiben David kissé visszafogottabban felhívja Nic figyelmét a droghasználatra. És nagyjából azt mondja, hogy “El kell mondanod, hogy miket próbálták ki eddig, mert ha továbbra is rehabokra küldünk téged, tudnunk kell, hogy mivel állunk szemben.” Aztán Nic eljött a forgatásra aznap Daisy-bel. Hálás voltam, hogy az én részem felvettük, mielőtt megjött volna. Azt hiszem szürreális volt a számára az egész.

Hogy tetszett neki a végeredmény?
Angliában voltam forgatni a The Kinget és kaptam egy emailt, hogy meg fogja nézni. Szóval eltelt a péntek és nem hallottam semmit. Aztán vasárnap körül mondták, hogy kedden ismét meg fogja nézni. És azt gondoltam, hogy az jó is lehet és rossz is. Aztán megint nem hallottam semmit, aztán csütörtökön mondták, hogy a következő szombaton elmegy egy újabb vetítésre. És az mondtam, hogy “Oké, biztos, hogy nem utálja a filmet, mert akkor mazochista húzás lenne ha újra és újra megnézné.” Kaptam tőle egy sms-t, hogy megnézte a filmet. Azután felhívtam és tényleg szürreális volt. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy igen, én ezért csinálom ezt. Azt hiszem bármelyik előadóművész elfogadhatja azt, hogy nem tetszik másoknak a munkája. De ha ez nem tetszett volna neki, az elég rossz lett volna, mert ez nem csak a függőségről, vagy a drogokról szól. Ez az élete.

És meg kell mondanom, hogy szürreális volt az, hogy miközben beszéltem vele a telefonon, azt mondta, hogy “Hé, megbíztunk bennetek ezzel a történettel és a folyamattal és köszönjük, nagyra értékeljük. És tetszik nekünk. Úgy gondoljuk, hogy nagyon valósághű.” Néha ott vagyunk egy közös kérdezz-feleleken Daviddel és Nic-el és azt kérdezzük Steve-el, hogy tőlünk miért kérdeznek az emberek bármit is, mert nem vagyunk jártasak ebben. És ez az egyik szépsége a filmnek, mindenkit bíztatok arra, hogy megnézze. Még akkor is, ha nem ez a világ egyik legfelemelőbb dolga. De amikor együtt felmegyünk a színpadra Daviddel és Nic-el, valami csodálatos dolog történik, az emberek… Azt hiszem az emberek hálásak a bátorságukért. Például amikor egy olyan zenére gondolok, amit szeretek, akkor is hálát érzek, azt gondolom, hogy “Köszönöm az élményt, köszönöm.”

Szandi*, 2019, jan 19