Timothée Hal Chalamet 1995. december 27-én született Hell's Kitchen, Manhattanben, és ott is nevelkedett fel. Már kiskorától kezdve, Chalamet számos reklámban szerepelt, amit nem nagyon élvezett. Szakmai pályafutása a New York-i színházban indult, igyekezett belenőni a filmes szerepekbe. Televíziós debütálása a Law & Order sorozatban történt 2009-ben, ahol egy gyilkosság áldozatát alakította, ezt követően számos más szerepet is kapott, de 2017-ben robbant be igazán a köztudatba a Call Me By Your Name és Lady Bird című filmekkel. Azóta számos filmje megjelent már, a közeljövőben is több projektben láthatjuk őt, köztük a The French Dispatch-ben, és a Dune-ben illetve a színházba is visszatér, Londonban fog szerepelni a 4000 Miles darabban.

Timothée: “Ha Magyarországon vagyok, olyan, mintha otthon lennék”

Timothée már többször is forgatott filmet a hazánkban, ez által pedig ismertebbé is vált errefelé. A Meglepetés exkluzív interjút készített vele a december 10-i számába, amit már el is olvashattok itt nálunk, ha nem sikerült megszereznetek. A galériában a szkenneket is megtekinthetitek, amiket nagyon köszönök Monának!

megl_50_01.jpg Beolvasott_20201212.jpg Beolvasott_202012122028229.jpg

Timothée Chalamet még nem tud magyarul, bár már két filmet forgatott, és hónapokat töltött nálunk. Budapestet viszont belakta, és úgy ismeri, mint a tenyerét. Pontosabban a belvárost. Kedvenc étterme ugyan olasz, de gyorsan hozzáteszi, hogy a magyar konyhánál nincs finomabb! Mert Timothée jó kisfiú, az istenért sem akarna senkit megbántani. Annyira jó fiú, hogy még gimibe is szeretett járni.

Ez igaz?

Abszolút! Életem legjobb évei voltak. 13 éves koromban tudtam, hogy színész akarok lenni, és attól fogva színészgimibe jártam, ahol csupa olyasmivel ismerkedtem meg, amiről fogalmam se volt azelőtt. Korábban ugyanis olyan volt, mintha elefántcsonttoronyban élnék, mert mindenki reklámfilmezésből élt, és én is reklámokban szerepeltem. Könnyen jött munka volt, mert aranyos kissrác voltam, mindenki mosolygott rám, és nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy az embert kiválasszák egy reklámra, kéznél voltam. Aztán amikor bekerültem a LaGuardia nevű drámasuliba, jött a kőkemény munka. Onnantól nem álmodoztam többé vörös szőnyegről, mert a szakma lett a mindenem, olyan volt, mint egy mesebeli terápia, csak a nagy művészet a szigorú munka volt. Kisebb szerepek után egyszer csak megkaptam a Szólíts a nevemen, a Ladybird és Csodálatos fiú főszerepét, és aztán jött az V. Henrik, a Kisasszonyok – és most nyáron a Dűne.
Forog velem a világ. És még mindig nagyon fiatal vagyok, és próbálok jó filmeket és szerepeket választani, és nem belemenni semmi kommerszbe…

És jött Budapest. Milyen élmény volt?

Kiskoromban sokat utaztunk, mert apu egy francia lap külföldi tudósítója volt, szóval az újdonság nem volt szokatlan. De a város… Az ütött meg a legjobbam, hogy mennyi a turista. Persze ez még a Covid előtt volt. A másik dolog meg az volt, hogy nálunk a suliban mindenki folyton feketében járt, hogy ne derüljön ki mennyire jómódú, vagy mennyire szegény, és Budapesthez nagyon illett ez a fekete cucc, ami azért fura, mert se a nyelvet nem beszéltem, se a várost nem ismertem, de nagyon kiváltotta belőlem a kreativitást. Sokkal jobbam, mint New York és Los Angeles. Nem mentem szállodába, lakást béreltem a Váci utcában, és imádtam sétálni a belvárosban. Jó volt többször is visszamenni Pestre, és mindig ugyanabba a lakásba. Olyan érzésem volt, hogy szinte hazamegyek.

Említetted az apukádat, de anyukádról nem volt szó. Mesélj a szüleidről kicsit.

Nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim első perctől fogva támogatták, hogy színész legyek. És mikor bemutatták a Szólíts a nevement, anyu eljött a premierre, és másnap olvastam a neten, hogy valaki megjegyezte, hogy Timothée anyulája is ott volt, vajon mit gondolt a filmről, és ez nekem soha nem jutott eszembe, mert a szüleim mindig mindenben ösztönöztek, támogattak. És ez hatalmas plusz. Nem sokkal később megkaptam a főszerepet a Csodálatos fiúban, ahol meg egy kábszeres srácot játszom, anyu kérdezte, mi a sztori, mondom, drogos fiút fogok játszani, amire csak annyit mondott, Ó!, és nevetett.

Azért biztos az is benne volt a szüleid engedékenységében, hogy szakmabeliek.

Hát igen, biztos. Anyu színésznő, nagyapám forgatókönyvíró, nagybátyám rendező, mindenkinek van valamilyen köze a szakmához.

És milyen hobbijaid vannak?

Látod, ezzel gondban vagyok, ugyanis nincs semmilyen hobbim. Nem tudok magammal mit kezdeni, ha nem dolgozom, ki kellene találni valamilyen életrendet, hogy legalább tudjam, hol vagyok.

Gitározol vagy inkább zongorázol?

Zongoráztam, de abbahagytam 13 éves koromban, ahogy a legtöbb kamasz, most már én is alkalmanként ülök le a billentyűkhöz. Gitározni meg egyáltalán nem tudtam, de egy szerep miatt 3 hónap alatt egész jól belejöttem.

Ki az a színész, akinek a karrierje legjobban inspirál?

Nehéz kérdés, mert nem akarok abba a hibába esni, hogy megnevezek valakit, akihez aztán nagyon nehéz lenne felérni szakmailag, csak azt tudom, hogy nem akarok kommersz filmekben meg olyanokban játszani, amiknek nincs értelmes mondanivalója. Anyu is mondta, hogy olyan filmekre van szükség, amik az egész világnak szólnak.

New Yorkban laksz. Ott megismernek, leszólítanak az utcán?

Elég ritkán. És ha igen, akkor olyasmivel, hogy “nem te játszottál a Charlie és a csokigyárban?”. Az a szerencse, hogy New Yorkban nyugton hagyják az embert. Semmilyen tapasztalatom nincs a rajongóimmal. Budapest persze más, ott mindig vártak rám lányok a forgatások után. Kedvesek és érdeklődők.

Kik a barátaid?

Nem mindegyik szakmabeli, de mindegyik sziklaszilárd. Ami azért nagyon jó, mert a színész élete olyan, mint egy hullámvasút, vagy megkapod a szerepet, vagy nem, többnyire nem, és nekem ez elég új, és eléggé megszenvedem. Szeretem, ha normális, földhöz ragadt emberek vesznek körül.

Idősebbek nálad?

Nem. Többnyire velem egykorúak. De azért vannak körülöttem idősebb emberek is, mint például a nagyapám meg a nagybátyám, akik gyorsan helyre tesznek, ha kell. Márpedig egy fiatal színésznek nagy szüksége van erre.

Hamarosan 25 éves leszel. Hogy fogod megünnepelni a születésnapodat?

Lehet, hogy a New York-i lakásomban maradok, bár a telet eléggé utálom. He elegem lesz a hidegből, átrepülök Los Angelesbe. És mivel nagykorú vagyok, valószínűleg nem csak egy pohár vízzel fogok ünnepelni.

Az interjút készítette: Návai Anikó

Szandi*, 2020, dec 12